- Szombat [2008.09.27 ]

 

 

 

     

Zsolt 39,8

2Tim 1,12

 

Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!

 

Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.
 

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

 

A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.
 

Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.

 

Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
 

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. - Dávid és Pál egybehangzó vallomását összefoglalja ez a tömör megfogalmazás; reményteljes bizalom  és szilárd meggyőződés egyszerre; mint aki látja a láthatatlant, olyan a mi Jézus Krisztusba vetett élő és üdvözítő hitünk, - de ez is Isten kegyelme!

     
Vissza