| S z e n t B i b l i a Ószövetség: Zsolt 59,17 | S z e n t B i b l i a Újszövetség: Mk 1,35 | | | | Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. | | Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. | | | | Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. | | Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. | | | | Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. | | Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. | | | | "De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott." Az ÚR Jézus reggel, este imádkozott. Mi is szüntelenül imádkozzunk, mert ez a lélek lélegzetvétele. Miért akarnánk lelkünket "fulladásos halálra" ítélni? - Hogyan is akarnánk másképpen bejutni Isten örökkévaló országába, az ő erős várába, ha már itt nem vagyunk vele állandó beszélő viszonyban?! | |