| S z e n t B i b l i a "Ne félj!": 1Móz 43,18 | S z e n t B i b l i a "Én vagyok!": Zsid 13,6 | | | | Az embereket félelem fogta el, amikor József házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt. | | Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” | | | | És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. | | Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? | | | | | A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” | | Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem? | | | | "Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!" Az emberektől való félelelmtől jussunk el Isten félelméig, egyedül őt kell félnünk és szeretnünk, és csak benne bíznunk! | |