| | | | | "Ne félj!": Mal 1,6 | "Én vagyok!": Ez 37,27 | | | | A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? | | Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. | | | | A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? | | És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. | | | | A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? - ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? | | Köztük lesz hajlékom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. | | | | Azok mondhatják ezt el teljes bizonyossággal, akik Istent félik, az ő gyermekeivé lettek a Jézusba vetett hitük által és teljesen rábízzák az életüket. | |