C.  Ünnepi vers

Verstár

Pecznyík Pál

 

 

LELKEM TEMPLOMA

Atyám ajándékod
hallhatatlan lelkem,
számára szent kezed,
hajlékot alkotott,
felékesítetted,
és úgy adtad nekem,
mint imádásodra
szentelt kis templomot.

Azért adtad Atyám,
hogy abban mindenkor,
a Te tetszésedet
keresse életem,
imádjon a szívem,
magasztaljon lelkem,
dicső trónusodhoz
szárnyaljon énekem.

De jaj, nem ez történt.
Mert lelkem templomát,
nem arra használtam,
mire Lelked adta.
Lelkem ellensége,
széles útra vonzott,
kedveltem a bűnt, most,
roskadok alatta.

Könnyes bűnbánattal
bánom bűneimet,
lám így viszonoztam
szereteted Atyám.
Hála, visszafogadsz,
mint tékozló fiút,
s Fiad váltságáért,
menny lesz örök hazám.

Vissza