HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP      
2010.04.18.                  
A. Mai gondolatok a vasárnap A sorozat igehirdetési alapigéjéről
 
Én legeltetem juhaimat – így szól az ÚR!
Ez 34,1-16
 
A jó pásztor ünnepén a pásztorolt gyülekezetről olvashatunk prófétai kijelentéseket; egyrészt az ítélet szavát a hűtlen pásztorok felett, másrészt örömhírt a jó pásztor uralkodásáról. Ezek az igék az ószövetségi választott népnek, s újszövetségi gyülekezetnek egyaránt szólnak. Ezékiel korában, Jeruzsálem eleste, Kr. e. 587-ben s a nép babiloni fogságba hurcolása idején konkrét, valós bűnöket sorol fel a nép szellemi vezetőiről a próféta; akik magukat legeltették, és a nyáj: Isten népe szétszóródott! Ám a nyáj mindenkor az ő tulajdona, joggal mondja Isten: „Én most a pásztorok ellen fordulok és számon kérem tőlük a nyájamat. Kiragadom szájukból juhaimat” (10. v.). De nem hagyja az Úr, hogy választott népe pásztor nélkül való nyáj legyen. Megígéri, hogy az eljövendő Messiás, aki testileg Dávid Fia, de lélekben neki is Ura; – ő fogja legeltetni Izráelt! Őbenne valósul meg a címben idézett prófécia az idők teljességében, és „úgy legelteti őket, ahogy kell” (16. v.). De a jó pásztorról szóló prófécia Isten újszövetségi népe számára is örömüzenet, mivel Jézus Krisztusban nincs többé sem zsidó, sem pogány; nincs is különbség: s „mindenki vétkezett. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket Krisztus Jézus által” (Róm 3,23.24)! „Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozatból kimentse lelkem!” – egy evangéliumi ének szavai így foglalják össze az igazi jó pásztor testté lételének célját. Isten újszövetségi népének főpásztora s egyben főpapja, az önmagát ártatlan bárányként a népéért feláldozó Isten Fia, aki Dávid Fia! Ő lett a mi jó pásztorunkká is kétezer éve, hogy ezt a szolgálatát ma is folytassa az őt követők életében. A christianusok; az ő juhai minden időben, mert hallgatnak hangjára: Lelke által megelevenített igéjére s követik Urukat, engedelmeskednek tanításainak. Ezért övék, (a miénk is?) ez az ígéret, mindazoké, kiket még elhív magának, az ő követésére az Úr Jézus: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28)! S főpapi imájában a két szövetség népének egységéért is könyörög: „hogy mindnyájan eggyé legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned” (Jn 17,21)! Örök országában zsidókból s pogányokból lett keresztyének majd együtt dicsőítik és imádják a jó pásztort, mert ott beteljesül ez ígérete: „és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Jn 10,16)! Pásztorunk a Jézus, de már hozzá tartozunk?     
 
Vissza