LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

„Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között.” (Zsolt 66,5)

Vízkereszt ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben felragyog Isten dicsősége a teremtésben; hatalma Jézus Krisztusban látható; ő „az Isten dicsőségének visszatükröződése és az ő személyének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3; LK) Jézus, isteni hatalmával lecsendesítette a háborgó tengert: „Hallgass el, némulj meg!” A nagy csendességben, tőlünk is megkérdezi: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Mk 4,39.40) „Íme, a hit és hitetlenség példája! Mert abban van a hit felséges képessége, hogy látja a láthatatlant és nem látja azt, ami pedig érezhető, mert hiszen nyom és szorongat!” (Luther) A nagy mélységből is, kérheted: „Kiáltásom jusson el hozzád, Uram!” (GyLK 741) Kilátástalan helyzetében, Pál, csak Isten erejében bízott: „Ázsiában, az életünk felől is kétségben voltunk.” De Isten; „ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.” (2Kor 1,8.10) Jézus szavára, a terméketlen fügefa; hirtelen elszáradt. Tanítványainak ígéri; ennél nagyobb dolgot is megtehetnek az ő nevében! „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt 21,22) Azért jött Jézus, hogy az ördög munkáit lerontsa (lásd 1Jn 3,8); a pogányok között is! Két gadarai megszállottból kiűzte az ördögöket, akik felismerték őt: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? – Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.” Az egész nyáj a tengerbe rohant, a lakosok kérték Jézust: „távozzék el határukból” (Mt 8,29. 31.34)! Isten, új kezdetet ígér népének: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,21–22) Jó az Úr, de a bűnöst megbünteti: „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; senkit sem hagy az Úr büntetés nélkül. Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene?” (Náh 1,3.6) Pál, Isten szeretetét hirdeti; aki „eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” S kijelenti: Krisztusban „lakik az istenség egész teljessége testileg” (Kol 2,14–15.9); ő Isten! Az Úr Isten ítéletet tart a világ felett; s az menekül meg, akit megszabadíthat! „Hallgassatok rám, nemzetek! Közel van igazságom, és karommal népeket ítélek. Az én szabadításom örökre megmarad.” (Ézs 51,4.5.6) Egyedül az Úr Jézus a mi Szabadítónk és Megváltónk, ezért: „Szólj, boldog hálaének, / És áldd a Teremtőt, / Hű Urát földnek, égnek, / Az örök jótevőt!” (EÉ 69,1) G. A.