LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14a)

Karácsony utáni héten s az esztendő fordulóján az Útmutató reggeli s ünnepi igéi így emlékeztetnek: napjaim Isten kezében vannak! A békességet szerző Isten cselekvése, állásfoglalásra késztet: „az én irgalmasságom nem mozdul tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – így szól az Úr” (Ézs 54,10; LK)! Az elsőszülött Fiú bemutatásakor, így énekelt az agg Simeon: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél.” (Lk 2,29–31) János írja: „megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt” (1Jn 1,2). Óév este emlékezzünk: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) Jézus vigyázásra int: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Pál meggyőződése: a választottakat semmi sem szakíthatja el Krisztus szeretetétől! „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Hiszen Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,31.33) Jézus a világ reménysége; Bízd Újra Életed Krisztusra 2018-ban is! „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,17) Jézus, Názáretben a küldetéséről szólt: „hogy evangéliumot hirdessek (...) és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) Jakab terve: „ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15)! Józsué életcélja; a miénk? „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Mi is az Urat akarjuk szolgálni.” (Józs 24,15.18) Mózes névadását a fáraó leánya végezte; „aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.” (2Móz 2,10) A százesztendős „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.” (1Móz 21,3) Az özönvíz után, Isten örök szövetséget kötött a világgal; minden földi élőlénnyel: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” (1Móz 9,13) Vízkereszt ősi ünnepe hirdeti: „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8) A napkeleti bölcsek; „bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11) „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt s szívből keresve Megváltóként imádjuk. Úgyszintén javainkkal is azon legyünk, hogy országa terjedjen és gyarapodjék” – tanácsolja Luther. Pál így érti Krisztus titkát: „a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is...” (Ef 3,6) „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400) G. A.