LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

 „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal.” (Ézs 40,3.10)

Advent 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi fókuszában Isten követe, az Úr útegyengetője áll; ő Keresztelő János: Krisztus adventi hírnöke! „Íme, a mi Urunk, akit mindannyian várunk, ő megszabadít minket.” (GyLK 727) „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20; LK) „Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket!” (Mk 13,5) – figyelmezteti Jézus az övéit. A börtönben Keresztelő János az ítélőbírót várta, ezért kérdezte: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Ám Isten irgalma, Jézusban visszatartotta és megelőzte az ítéletet. Az Úr; tetteire utalva, így válaszolt: „szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11,3.5–6) „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére. Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos.” – vélekedik Luther. Pál, Isten titkainak sáfáraként, nem ítélkezik önmaga felett, s tanácsolja: „Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. ...és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5) Jézusban teljesülnek be Isten ígéretei; s ő a végső beteljesedés előlegét is adja, a Szentlélek adománya által; mert „Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1,21.22; lásd Ef 1,13.14)! „Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, (...) és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.” (Ézs 11,11–12) Az Úristen szolgájának ez lesz a küldetése: „benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,6) A felmagasztalt Krisztus szereti gyülekezetét; a filadelfiaiakról csak jót mond; mert nem tagadták meg nevét! És akinek van füle, ma is hallja meg; mit üzen az Úr, a Lélek által: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert... Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt...” (Jel 3,8.11.12) „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy... Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Bizony, hamar eljövök. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,16.20) E legrövidebb, csupán három hétig tartó adventi idő végén, az Ószövetség evangélistája ajkán felcsendül az Immánuél-jövendölés: „maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.” (Ézs 7,14) Legyen a mi fohászunk: „Téged kér szívünk, Jézus, jöjj! (…) Ó, Jézus, hozzánk jöjj!” (EÉ 575,1) G. A.