LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14a)

Karácsony utáni héten s a polgári esztendő fordulóján az Útmutató reggeli és ünnepi igéi így emlékeztetnek: napjaim Isten kezében vannak! A békességet szerző Isten cselekvése, állásfoglalásra késztet: „az én irgalmasságom nem mozdul tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – így szól az Úr” (Ézs 54,10; LK)! Óév este megvallhatjuk: „Kezedben van sorsom!” (Zsolt 31,16a) Jézus a mennyek országáról így tanít példázatában: „Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!” (Mt 13,30) Pál meggyőződése: a választottakat semmi sem szakíthatja el Krisztus szeretetétől! „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Hiszen Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,31.33) Jézus a világ reménysége! Bízd Újra Életed Krisztusra 2024-ben is; mert: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Ő, Názáretben a küldetéséről szólt: „hogy evangéliumot hirdessek (...) és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) Mit tesz Krisztus? – kérdezi Luther dr. és így felel: „Prédikál, s nekünk éppen ilyen Messiásra van szükségünk. Éppen így kell őt befogadnunk. Hogy hinni kelljen benne, ha valaki örök életet akar. Az Atya tanúságtevője ő mindenkinek; hirdeti igéjét.” Jakab terve: „ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni”; az ő nevében (Jak 4,15; lásd Kol 3,17)! Józsué életcélja; a miénk is? „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Mi is az Urat akarjuk szolgálni.” (Józs 24,15.18) A fáraó leánya a fiává fogadott egy héber kisfiút; „Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.” (2Móz 2,10b) A százesztendős „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.” (1Móz 21,3) Az özönvíz után, Isten örök szövetséget kötött a világgal; minden földi élőlénnyel: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” (1Móz 9,13) „Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8b) Vízkereszt ősi ünnepe, Epifánia Domini: az Úr megjelenése; Isten kegyelmes szeretete csodája s a testté lett Igében „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba”! (Jn 1,9; LK) „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk:” (lásd GyLK 722) A napkeletről jött pogány bölcsek: „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat (a királynak), tömjént (a főpapnak) és mirhát (a prófétának).” (Mt 2,11) Krisztus titka: „a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (Ef 3,6). „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400,1) G. A.