LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan,

akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)

Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéi így figyelmeztetnek: Ne vessétek meg azt, aki szól (lásd Zsid 12,25)! „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12; LK) Az Úr szeretete és jósága körülöleli életünket. „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Mi, ne utasítsuk el az örök élet ünnepi vacsorájára szóló meghívásunkat! „Jöjjetek, mert már minden készen van! – Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.” (Lk 14,15.17.24) Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét; s Pál hirdeti: „általa van szabad utunk mindkettőnknek (a távoliaknak és a közelieknek) egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem…” (Ef 2,18–19) A bölcsesség és a balgaság hívogatása egyidejűleg hangzik e világban; de mi ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, mert: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9,10) Mózes, megitatta Midján papjának juhait, aki „ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2Móz 2,20) Keresztelő János születésnapján: „Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: Áldott az Úr, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Erős szabadítót támasztott nekünk… – Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére…” (Lk 1,67–69.76–77) János bizonyságtétele a miénk is lehet: (lásd Jn 3,30)! Az Ágostai Hitvallás 490. évfordulóján, Jézus így bátorít: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Uram; „Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.” (Zsolt 119,46) A piszidiai Antiókhia zsinagógájában Pál, Keresztelő Jánost idézi: „…íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.” (ApCsel 13,25) Ez Keresztelő János bizonyságtétele: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját” (Jn 1,23)! „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. – Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.” (Lk 3,16.18) Luther dr. így bátorít: „Az Úr a mi erősségünk; mindenünk! De Krisztus csak akkor lehet erősségünk, ha a saját erőnkben többé nem bizakodunk. Aztán jön a diadalom és szabadulás; örök életre.” „Jézus, Istennek Báránya, // Néked, néked / Szívből hálát adunk, / Holtig, holtig / Híveid maradunk!” (EÉ 194,1.6) G. A.