Karácsonyi levél [2018.12.25 ]
Kedves Barátom!
Napjainkban, a napi rohanásban bizony sok mindenről elfeledkezünk. Emiatt gyakran a
régmúlt idők homályába vesznek valós, megtörtént események, nincs időnk ápolni
kapcsolatokat, stb, stb.
Így vagyunk az ünnepekkel is. Alig várjuk, hogy vége szakadjon a napi mókuskerék
pörgésének, és egy-egy pillanatra lerogyhassunk a családi asztal mellé elfeledkezni
mindenről, munkáról, rohanásról az emberekről, még az ünnep lényegéről is, hogy
elfogyasszunk egy jó vacsorát, vagy csak egyszerűen bámuljunk ki a fejünkből egy jó film
idejére. Az ünnep után pedig újból rohanunk, hogy felpörgessük a mókuskerekünket, és
benne magunkat, és elhitessük az egész világgal, hogy: sajnos manapság ez az élet
rendje, vagy hogy ennek így kell lenni …
Pedig nem kéne így lenni …
Kedves Barátom!
Nálad hogy telnek majd a Karácsonyi ünnepek?
Másfajta rohanásban? Rokontól rokonig? Hogy meg ne sértődjön valaki, hogy a rád kimért
töltött káposzta, vagy mákos-beigli adagodat nem etted meg a kedves rokonnál?
Ó, hogy fogod ezt bánni! Amikor megöregszel, vagy magányos leszel, és már nem főz-süt
rád senki, és nem lesz kihez rohanni.
De még annál is jobban fogod bánni, ha nem figyeltél a világtörténelem legnagyobb
eseményére!
Mert a Karácsony bizony az! Hogy mi is?
Kérlek az alábbiakat olvasd el, megpróbáltam a Biblia alapján pontos képet adni
Karácsonyról.
A Szent, Igaz és Örökkévaló Isten, az egész teremtettség Alkotója és Ura, elküldte
egyszülött Fiát, Jézus Krisztust erre a Földre.
Ez nem egy „akármilyen” esemény volt:
• ezt, az első Karácsony előtt több, mint 4000 évvel (zsidó időszámítás szerint) egy
nagyon komoly „konzultáció” előzte meg. Erről a „konzultációról” tájékoztat
bennünket az alábbi Bibliai idézet:
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra ...”
(1.Móz.1:26/A) A többes szám használata itt azt jelenti, hogy a Szentháromság
(Atya, Fiú, Szentlélek) a legnagyobb Szeretetben és egyetértésben tanácskozott
arról, hogyha a teremtés után az ember elbukik a bűnben /azaz: Isten parancsával
szembeszegül/, akkor Ki legyen a megoldás a „megváltás”-ra, és ezt a Fiú Isten
vállalta magára. Az ember teremtése csak ezután történt (lásd: 1.Móz.1:26-31).
• Isten tehát, csak úgy, mint az egész Teremtést, a Megváltást is jó előre szeretetben
megtervezte, és Isteni mivoltához méltó „megoldást” adott, mivel tudta, hogy az
ember önerejéből nem lesz képes megváltani saját magát.
• az első Karácsony előtt a csillagvilág is jelezte az embereknek a nagy eseményt.
(Abban az időben a csillagászok sok fontos földi esemény bekövetkeztét előre meg
tudták mondani.) „Amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Bethlehemben,
Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt
mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát
napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig
ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve
minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik tőlük, hol kell a Krisztusnak
megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta
meg a próféta …
És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a
házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek
néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adtak néki: aranyat, tömjént és mirhát.”
(Mt.2:1-5, 10-11)
• az első Karácsony földi eseménysorozatába beleszólt a Menny is, és angyalok
serege hirdette, hogy megszületett a Megváltó. „Valának pedig pásztorok azon a
vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.
És íme az Úrnak angyala hozzájuk jött és az Úrnak dicsősége körülvette őket: és
nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert íme
hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született
néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a
jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel
jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt
mondják: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség,
és az emberekhez jó akarat!” (Lk.2:8-14)
Mindezek az események nagyjából 2000 éve tényszerűen megtörténtek (ezt az írott
történelem is igazolta), pedig a Biblia hiteles tájékoztatása is elegendő lenne.
Mégis megfogalmazódhat a kérdés: Mi közöm nekem ehhez?
Kedves Barátom!
Mindez érted és értem, és minden emberért történt. Azért történt, hogy amikor véget ér ez
a földi életed, - és függetlenül attól, hogy hiszel Istenben, vagy nem, akkor is - meg kell
állnod az Ő ítélőszéke előtt és számot kell adnod mindenről. „Mert nékünk
mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
(2.Kor.5:10)
Ha most itt a földi életedben elfogadod, hogy Jézus Krisztus a te bűneidért született e
földre Karácsonykor, és halt meg Nagypénteken, és támadt fel Húsvétkor, és elhagyod a
bűneidet, és minden erőddel megpróbálsz Neki engedelmes életet élni, akkor teérted nem
hiába jött el Jézus Krisztus, és az Ő tökéletes áldozata rád is érvényes lesz, és majd
annak idején megmenekülsz a kárhozattól Isten ítélőszéke előtt Jézus Krisztus által.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a
világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hisz
őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az
Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn.3:16-18)
Imádságos szívvel írtam, és küldöm e sorokat, hogy az Úr Jézus végezze a te szívedben
is az Ő megváltó munkáját, hogy neked is örök életed lehessen Általa.
Szeretettel 2018 Karácsonyán
Klucsik J. Péter



Vissza