Karácsonyi evangéliumi költemények [2019.12.23 ]
Áldott Karácsonyt!

Lukács ev.2.rész 25-35 :
„És ímé  Jeruzsálemben élt egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek volt ő rajta. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a Lélek indításából a templomba ment, és mikor a gyermek Jézust bevitték szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldotta az Istent, és monda: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. József pedig és az ő anyja csodálkoznak azokon, a miket ő felőle mondottak. És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.”

Kedves Testvérek!

A fenti Igével kívánok áldott, örömteljes ünneplést Megváltónk születése napján!

Szeretettel: Joli

  

Áldott Karácsonyt

 

Jézus földünk vándora lett,

a szívedben keres helyet.

Ha szívedbe befogadod,

áldott lesz a karácsonyod.

 

 

 

   Angyali koncert!

 

Isten csodás szép jeleként,

Betlehemi mezők felett,

fehérruhás angyalsereg

tölti be a fénylő eget.

Bűntelen angyalok ajkán

zeng a szép mennyei ének,

kis időre, láthatóvá

váltak, a mennyei lények.

Juhpásztorok félelemmel

hallgatták, a szép éneket,

egyik angyal szólt hozzájuk,

ne féljetek, ne féljetek!

Fiában ma, jó Atyátok,

láthatóan jött közétek,

bűneitek börtönéből,       

a megváltást, hozta néktek!

 

Már csak emlék, e szép koncert,

Betlehemi mezők felett,

azóta, sok sötét felhő

takarta el, a kék eget.

Mert a földön bűn s igazság,

vívja könnyes – véres harcát, 

s a bűn, torzzá változtatta,

a bűntelen ember arcát!

De jön Jézus nemsokára!

Harsonaszó zeng a légben,

vérén váltott menyasszonyát,

hazaviszi dicsőségben!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2010. XII. 14.

 

 

 

Betlehemi tragédia!

 

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,

behunyt szemmel is látja ő gyermekvérrel hintett kezét!

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén, 

pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén.

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,

meg ölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,

s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

Anyák sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,

de a barbár katonák közt, szánó szívű nem volt egy sem.

Még Betlehem környékén is, minden kisfiúgyermeket,

születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett,

barbár hordák éles tőre járt át, sok kis gyermekszívet!

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,

gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek.

Ártatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,

ahol mártírkoronájuk, örök dicsfényben tündököl!

 

Heródes meg kárhozatban egyre mossa véres kezét,

s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

 

Pecznyík Pál Celldömölk, 1987.

 

 

                          Betlehemi tragédia!

 

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,

behunyt szemmel is látja ő, gyermekvérrel hintett kezét!

 

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,

pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén.

 

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,

megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

 

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,

s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

 

Anyák: sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,

de a barbár katonák közt, szánószívű nem volt egy sem.

 

Még Betlehem környékén is minden kisfiúgyermeket,

születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

 

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett, 

barbár hordák éles tőre, járt át sok kis fiúszívet!

 

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,

gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek.

 

Ártatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,

ahol mártírkoronájuk, már örök fényben tündököl!

 

Heródes meg kárhozatban egyre nézi véres kezét,

s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

 

                                                                     Pecznyík Pál

                                                                     Celldömölk

                                                                     1987.              

 

 

  Boldog karácsony

 

Újra karácsony van

az egész világon,

egyik felén, télen,

másik felén, nyáron.

Jézus üdvöt hozott

földön, minden népnek,

fehérnek, színesnek,

gazdagnak, szegénynek.

Bűnök sötét leple

borult, minden népre,

Jézus megszánt minket,

fényt hozott az éjbe!

Bűnükre hulló fény,

sokaknak nem tetszett,         

mert azt takargatni

kellett, a fény mellett.

Boldog, ki örömöt,

igazságot szeret,

útjára fény ragyog,

mint égi szeretet.

Mind ez: csodás módon,

Jézusban egyesül,

ki Őt befogadja,

az üdvben részesül.

Ma újra karácsonyt,

ünnepel a világ,

ám Megváltó nélkül,

elhervad, mint virág.

Míg e múló testben

élünk, vándorolunk,

csak Jézusban lehet,

boldog karácsonyunk.

 

                 Pecznyík Pál

                 Celldömölk

                 2009. XII. 26.

 

 

 

    Csodás örömhír:

 

Atyánk szánalmas szíve,

Fiát hozzánk küldte le.

Itt senki sem várta Őt,

Világteremtő Dicsőt!

 

Itt élt, itt járt, szenvedett,

feltámadva mennybe ment.

De nemsoká visszajön,

vajon kit visz mennybe föl?

 

Pecznyík Pál 2016. X. 12.

 

 

                Ég Föld találkozott!

 

Mi fel sem foghatjuk, Isten mit áldozott,

midőn Betlehemben, Ég s Föld, találkozott!

Jézus látta rajtunk, a bűnt: e rút szennyet,

s értünk: odahagyta, a ragyogó mennyet!

Dicsőséges trónját, elhagyta az áldott,

szeme: jászolágyon, látott napvilágot!

Hasonló lett hozzánk, bűnünket kivéve,

lejött, hogy bennünket: öleljen szívére.

Mi meg, bűn rabjai, ó mit tettünk Vele,

ellene a szívünk, haraggal volt tele.

Ha bár, bűnünk miatt, meg intett bennünket,

látva: bűnre hajló, feslett életünket.

Urunk bár megdorgált, javunkat munkálta,

bűn miatt vesztünket, már előre látta.

Ő nem kirándulni jött, közénk a földre,

hozzánk hasonlóan, víg életet töltve.

Rövid élete is, szolgálatban telt el,

törődött leprással, vakkal, elveszettel.

Megsiratta: kemény akaratos népét,

Már előre látta, kárhozatos végét!

Tudta: bűnösökért, nem hiába fáradt,

szívéből csak jóság, csak szeretet áradt.

Ő nem dicsekedni, meghalni jött értünk!

Mivel üdv útjáról, bűn útjára tértünk.

Művét bevégezte, a kínok keresztjén,

teljen meg hívőkkel, a mennyei szentély!

A dicső új honban, új Jeruzsálemben,

hogy Isten trónjánál, élhessünk örömben.

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 17.

 

 

                             Első karácsonyéj

 

Első karácsonyéj, bizonyára szép volt,

táj felett őrködött, a fénysubás vén hold.

Juhok mellet néhány pásztor volt csak ébren,

többi a kunyhóban, elszenderült mélyen.

A zöld mező felett, a mély éji csendben,

hallatlan esemény, ment végbe a mennyben.

Fény tört át az égen, fénylőbb, mint száz hajnal,

s a menny tárt kapuján, kilépett egy angyal.

Megállt fényruhában, pásztorokkal szemben,

hírt hozott a mennyből, szólt emberi nyelven.

Nagy örömhírt hoztam, bár hallaná minden,

Fiában ma éjjel, földre jött az Isten!

Van egy kőistálló, kicsiny Betlehemben,

jászolágyon pihen ott, az Istenember!

Amíg szólt az angyal, légben a táj felett,

angyalok kórusa, zengte az éneket.

Félénk pásztorokba, bátorság költözött

csodás egység támadt, az Ég és Föld között.

Elsőként pásztorok látták a nagy csodát,

jászolágyon fekve, Istennek Szent Fiát!

Nekünk is ez a hír, ad örömöt, békét,

Isten Fia által, mennybe várja népét.

 

                                                         Pecznyík Pál

                                                         Celldömölk

                                                         2007.

 

 

Fiát küldte értünk Isten!

 

Kétezred év távolában,

csillaghímes éjszakában,

ki gondolta: Betlehemben,

Isten van ott egy gyermekben?

Kicsi mécses fénye mellett,

anyaemlőt szív egy gyermek.

Jámbor állatok meg nézik,

különös látvány ez nekik.

Sziklába vájt istállóban,

Isten Fia a jászolban.

Rávetül már kereszt árnya,

testét egy sziklasír várja!

Csodák sora következett,

megrendítve földet, eget,

ki látott ily csodát itten,

emberek közt járt az Isten!

Itt élt harminchárom évig,

hogy út legyen földtől égig!

Melyen a hontalan lélek,

atyjához a mennybe térhet.

Ujjongjatok hát emberek,

csillogjatok boldog szemek.

Halleluját zengjen minden,

Fiát küldte értünk Isten!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1999. XI. 16.

 

 

 

 

Gyermekek karácsonyi hálája

 

Gyermekajkon zeng az ének

karácsonyi ének,

csilingelő gyermekhangon,

dicsőítünk Téged!

 

Megváltónkat, ki Atyádnak

jobbján ülsz a trónon,

aki előtt angyalsereg,

gyermeksereg hódol!

 

Egykor dicső égi fénytől,

rövid búcsút vettél,

és karácsony éjszakáján,

közénk földre jöttél!

 

Rólad zeng a hálaének,

karácsonyi ének,

kérünk fogadd ajándékul,

szívből adjuk Néked.

 

                 Pecznyík Pál

                1991.

 

 

 

 

IGAZI KARÁCSONY! 

Jézus születése 
emlékünnepén, 
ne csábítson téged 
múló földi fény. 
Ne tekints a múltba
az már ködbe vész, 
rád is vár a mennyben 
dicső égi rész! 
Ma, ne Betlehemre 
függesszed szemed, 
már rég mennyben van, ki 
üdvöt hoz neked. 
Ő Szentlelke által 
most is megjelen, 
csendesen kopogtat 
bezárt szíveden!

      +       +
Ne a karácsonyfát 
csodálja szemed, 
hanem Jézus előtt 
nyíljon meg szíved! 
Igazi karácsonyt 
Ő hoz ma neked, 
fény-árba borítja, 
sötét életed! 

Pecznyik Pál 
Celldömölk, 1997. I. 6.

 

 

Igazi Karácsony!       

 

 

Harsog a rock-zene,

csillognak a fények,

városok utcáin,

nyüzsögnek a népek.

Karácsony közeleg,

szeretet ünnepe,

ajándékozással

van most a szív, tele.

Ajándék gyermeknek,

ajándék szülőknek,

karácsony ünnepén,

így tartják illőnek.

Otthonok dísze most,

fényes karácsonyfa,

így készül a család,

minden karácsonyra.

Ily módon ünnepel

karácsonyt, a világ,

két napig tart, s aztán

elhervad, mint virág.

 

Igazi karácsony,

nem a fény, csillogás!

Ott van, hol a szívben

élhet a Messiás!

Ott nem két napig van

szeretet és béke,

munkásnapokon is,

az a szívek éke.

Igazi szeretet

mennyből jön, s végtelen,

boldog, ki várja azt,

megkapja égbe fenn.

 

                        Pecznyík Pál

                        Celldömölk, 2009. XII. 14.

 

 

 

„Legboldogabb karácsonyunk

ha szívünk kis Betlehem,

s abban Jézust üdvözöljük,

s Ő bennünket mennybe fenn”

 

Pecznyík Pál Celldömölk

 

 

 

                Jézus bemutatása!

 

Jézus a Messiás földre jött, mint szegény,

Mária szülte őt, állatok lakhelyén.

Mózesi törvénynek tettek ők eleget,

Úrnak mutatták be, mint első gyermeket.

Templomban áldoztak érte, két gerlicét,

Simeon vette át, Mária gyermekét.

Szívét boldog öröm és hála járta át,

karjain tarthatta, Istennek szent Fiát!

Ember karján pihent, az égi csecsemő,

s ha bele gondolunk, nem is oly kicsi Ő!

Teremtő szavára jött létre, Föld s az Ég,

megjelent, akire oly régtől várt a nép!

De idő elsuhant, gyermekből felnőtt lett,

gúnyolták, vádolták, bár soha nem vétett.

Bűnös voltunk láttán, szeméből könny fakadt,

s helyettünk: kiitta, a méreg-poharat!

Ránk szabott büntetést vállalta magára,

értünk és helyettünk, verték Őt a fára!

Ám csak így győzhetett, Sátán s halál felett,

általa kaphassunk, bűntelen életet!

Szárnyaljon trónjához, énekünk és imánk,                 

Jézus érdeméért, öröklét vár reánk!                 

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2012. XII. 30.

 

 

 

   Karácsony ma!

 

Karácsony ma zajos

készülés, csillogás.

Zárt szívekben ma sem

jöhet a Messiás!

Karácsonyfát állít

ma, sok milljó család,

s nem kell az ajándék,

mit Isten ingyen ád.

Úgy néznek Jézusra,

mint kis csecsemőre,

Jézuskát s a jászolt,

elteszik jövőre.

Gyermekeik újra

játszhatnak majd véle,

Isten áldott Fiát,

így teszik ma félre.

Pedig Ő hatalmas

Úr a világ felett!

Szava hozta létre

a földet, az eget.

Hogy állsz meg Előtte,

te parányi ember,

ha majd ítéletre

von mint Bíró, egyszer?!

Még hozzá fordulhatsz,

születése napján,

bűnbánó szívvel, hogy

üdvösséget kapjál.

Csak ott: ahol a szív,

Jézust rejtő jászol,

lehet ma igazi

boldog, szép, karácsony.

 

               Pecznyík Pál

               Celldömölk

 

 

 

Karácsony napján         

 

Karácsonyra készülődnek,

földkerekség népei,          

vásárolnak szép fenyőket,

lakásukba díszleni.

 

Pedig fenyőnek nincs köze,

Betlehemi csodához,

Pásztorok nem vittek fenyőt,

kisded Jézus  jászlához.                

 

Karácsonykor családokat

vár az otthon melege,

szomorú az ünnep Ura,

mert szívükben nincs helye!

 

Vajon Ég – Föld Teremtője,

bennünk kapna-e helyet?

Hiszen királyok Királya,

karácsonykor is jöhet!

 

Mi lenne, ha karácsonykor

zendülne a harsona!

Készületlen itt maradna,

keresztyének sok fia!

 

Karácsony napján is várjuk

mennyből, Isten szent Fiát,

Vele szállhassunk Atyánkhoz,

a levegőégen át!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2011. XI. 26.

 

 

 

 

 

 

        Karácsony van megint!

 

Karácsony van megint, nagy örömmel tele,

Megváltónk jöttének, szép öröm ünnepe.

Karácsonyt ünnepel, ismét a nagyvilág,

gyertyafényben ragyog, templom, fenyőfaág.

Jézus születése, bár régen végbe ment,

mégis úgy ünneplik, mint pólyás gyermeket.

Pedig kőistállót, régen elhagyta már,

megváltott hű népe, jövetelére vár!                  

Szomorította Őt, a bűn, a szenvedés,

rang és hírnév után, küzdelem, törtetés.

Jézus, nem azért jött, hogy ünnepeljük Őt,

hanem üdvre hívni, minden bűn – kedvelőt.

Akit ravasz Sátán, bűnökre csábított,

Alkotója ellen sarkalt, és lázított.

Jézus meghalni jött, a bűnös emberért,

érte áldozta fel szent vérét, életét!

Sírtak az angyalok, Urukat látva lent,

midőn áldozata, kereszten végbe ment!

Jézus karácsonykor, értünk a földre jött,

megjelenni velünk, mennyei trón előtt!

                 Pecznyík Pál

                 Celldömölk

                 2010. XI. 26.

 

 

 

            Karácsony

 

Karácsonyt ünnepel újra,

bűnt kedvelő nagyvilág,

fényt árasztó Jézus helyett,

fenyőn fényt hint, gyertyaláng.

Mi, az Úr Jézustól várunk,

mennyei fényt, örömöt,

ne vergődjünk, öröm nélkül,

földi bú, és gondok között.

Arcunkon ha öröm látszik,

az múlandó, elsuhan,

el nem múló örömöket,   

mennyből várunk oly sokan.

Megváltónk ahová betér,

Vele betér az öröm,

szívünk megtelik örömmel,

s kívül reked, bú, közöny.

Maradandó szép Karácsony,

családokban, ott lehet,

hol a karácsonyfa mellet,

Megváltónk is, kap helyet.

Ünnepeljünk ne két napig,

hanem egész éven át,

hiszen Atyánk, karácsonykor

küldte hozzánk, Szent Fiát!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 22.

 

 

    Karácsonyest üzenete

 

Minden karácsonyesti fény,

egy csodás csillagról regél.

Betlehemi mezők felett

-át törve a sötét eget-

gyémántkő gyanánt tündökölt,

pásztorszemekben tükrözött.

És a megnyílt fénylő égen,

angyalsereg gyűrűjében

zengett: dicsőség Istennek,

békesség az embereknek!

Énekelték az angyalok,

hallhatták mind a pásztorok.

Betlehemi istállóban

Isten pihent a jászolban.

Bűnösökhöz jött az Isten,

győzött a Gonosszal szemben!

Annak ugyan sok éve már,

volt szenvedés, kereszt, halál!

Keresztfáról leemelték,

megsiratták eltemették.

Sírban soká nem alhatott,

harmadnapon feltámadott!

Most ott ül az Atya jobbján,

Szentlelke szól hozzád, hozzám.

Ma is biztat: ne féljetek!

Meghaltam, hogy ti éljetek!

Ha véget ér itt harcotok,

láthassam fénylő arcotok.

S örökké ragyogjon azon,

szeretet, béke, nyugalom.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1996. XI. 22. (Apuka átírta)

 

 

 

     Karácsonyfa alatt

 

Gyermekek karácsonyfája

fénylő dísszel van tele.

Csodálattal nézi Ferkó,

Pisti, Jancsi, Tündike.

Óvodások mindannyian,

s nem láttak fát, ily nagyot,

szemük boldogságtól ragyog,

mint égen a csillagok.

Aztán a fa alá néznek,

s felujjongnak boldogan,

minden ott van, amit kértek,

imájukban hangosan.

Mini vonat, hajas baba,

kis trombita, autó.

Ólomhuszár, egész szakasz

kivont karddal vágtató.

Mily boldogok: öröm nézni,

szép e karácsonyéj.

Gyermekek barátja Jézus,

kérünk: szívünkben Te élj!

Lehessenek mindörökké

tieid e gyermekek,

életüket áldja-védje

s őrizze meg szent kezed!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1987.

 

       Karácsonyi ajándék

 

Szent Fiában megszánt minket,

égi Atyánk hű szíve,

karácsonyi ajándékként,

Őt a mennyből küldte le!

Golgotán a bűn pólyára,

szíve ontott drága vért,

bűn adóság kifizetve,

a bűnbánó bűnösért!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. karácsonyán.

 

 

Karácsonyi kérés

 

 

Imáinkban kérünk,

áldott Istenünk,

úgy várja karácsonyt,

megváltott szívünk.

Mint a legszebb égi,

ajándékodat,

hiszen hű testvérünk

lehet, Szent Fiad!

 

Sokan ünnepelnek,              

két napig csupán,

élnek  világ szerint,

Karácsony után.

Lehessen Karácsony,    

egész életünk,

Téged dicsőítve,                                                    

zengjen, énekünk.                  

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 2.

 

 

   Karácsonyi keresztyének!

 

Magyar földön, Guineában,

karácsonykor télben-nyárban,

népek ajkán zeng az ének

Jézust várja, minden lélek!

Ő nem nézte bőrszínünket,

hanem bűnnel telt szívünket.

Egyenlőképp mindenkiért,

feláldozta az életét!

És visszajön nemsokára,

boldog: ki Őt visszavárja.

Nem szunnyadva, hanem ébren,

s ha feltűnik majd az égen,

feltámadunk, elváltozunk,

s magához vesz áldott Urunk.

E nagy örömhír szavával,

mely földünkön végigszárnyal,

bár telne meg minden lélek,

hol emberek vannak, élnek.

Urunk kérünk hő imában,

magyar földön, Guineában,

lehessünk mi, s minden népek,

karácsonyi Keresztyének!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1998. I. 2.

 

 

Karácsonyi levél

 

Karácsonyi

kis levél,

nagy örömmel

küldöm én

annak, ki ma

nem örül,

kinek szívén

bánat ül.

Repülj, bánat

madara,

ragyogj öröm

csillaga!

Öröm, béke

földre jött,

embertestbe

öltözött.

Szíved előtt

állva vár,

tárd ki szíved,

tárd ki már!

Szíved trónján

adj helyet,

s üdvösséget

ad neked!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

     Karácsonyi óhaj

 

Karácsonykor, de jó lenne,

angyal szárnyán útra kelni,

s hol a bánat könnyet fakaszt,

ott örömről énekelni!

Oly sok itt a szomorú szív,

búval terhelt, örömtelen,

sokan járnak talpig gyászban,

mert a halál könyörtelen.

Váratlan jön, érkezését,

soha be nem jelenti ő,

nyomán mindig holttá dermed

a viruló lélek-mező.

Hány embernek rontotta meg

a bűn boldog karácsonyát!

Könnyzáporuk lemosta rég,

arcuk pírját és bársonyát.

Mint rózsának a napsugár,

úgy hiányzik ma az öröm,

mely áthevít hideg szívet,

mosolyt fakaszt, könnyet töröl.

Ó bár lennénk minél többen

Jézus Krisztus követői,

karácsonyi, égi öröm

énekelő hírvivői!

 

Pecznyík Pál

Nyíregyháza, 1986.

 

 

KARÁCSONYI ÚTON 

Karácsonyi úton 
fut ma a világ. 
Fölé hajol milljó 
karácsonyfa-ág. 
Karácsonyfa-gyertyák 
fényözöne hull 
karácsonyi úton 
vágtatunk vadul. 
Beszerezni mindent 
ami jó, mi szép, 
üzletből-üzletbe 
tolong most a nép. 
Karácsony ünnepén 
minden meglegyen, 
karácsonyfa álljon 
fényben, díszesen. 
Karácsonyi-úton 
- láthatatlanul - 
tolongó tömegben, 
ott vonul az Úr! 
Aki Betlehemben 
üdvünk hozta le, 
Vele nem törődik 
ma már senki se? 
Karácsony ünnepén 
eszmélj óh világ, 
Jézus tart meg s nem a 
karácsonyfa-ág! 

Pecznyik Pál 
Celldömölk, 1998. XII. 22

 

 

 

           Karácsonyi vágy!

 

Karácsonyi vágyam, Istenem,

lehessen a szívem, Betlehem!

Melyben az Úr Jézus Trónja áll,

s azon: Ő a dicső nagy Király!

 

Pecznyík Pál Celldömölk,

          2012. IX. 28.

 

 

            Karácsonyi vándor

 

Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.

Ablakokból hívón int a lámpák fénye,

karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.

Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.

Már falu szélére érkezik a vándor,

megpihen a szeme az utolsó házon.

Ablakából a fény csak gyéren világol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.

Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,

térj be éji vándor! Most csak idebent jó.

Betér hát a házba és köszön kedvesen,

de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.

Ám ahogy hirtelen az a földre terül,

a vándort mennyei fény ragyogja körül!

Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!

Tán egy percig tartott e csodás tünemény,

aztán a szem elől el is tűnt az a fény.

                +                         +

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:

„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”

Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,

azért lehet boldog Általa a lelkünk.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

    Karácsonykor

 

Karácsonykor Isten

üzen: gyermekem,

Fiam küldtem hozzád,

fogadd kedvesen.

 

Most nem láthatón jön,

miként egykoron.

Lelke által lehetsz

fénylő csillagom!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2005.

 

 

  Karácsonyvárás

 

Templomok tornyai

merednek az égre,

bennük: karácsonyra

készül, földünk népe.

Keresztyén nép, Jézus

jövetelét várja,

szeretetre szomjas

szívét, felé tárja.

Karácsonyi díszbe,

öltöznek a lelkek,

Jézus jövetelét

várja felnőtt, gyermek.

De Urunk nem úgy jön,

mint kétezer éve?

Hanem fényes felhőn,

ragyogó fehérbe!

Hogy vérén megváltott,

lelki menyasszonyát,

Atyja trónusához

emelje, légen át!

Ám ha még nem jönne,

akkor is örvendjünk,

karácsonyi fényben

élve, ünnepeljünk.

Ajkunk Őt dicsérje,

honába vár minket,

Vele tölthessük el,

örök életünket.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. Karácsonyán

 

 

 

Legszebb Karácsony

 

Jézus nem jött közénk

dicsőségben, fényben,

istálló szalmáján

született szegényen.

Reá fény és pompa

még ma sem jellemző,

azért jön, mert vár rá,

sok szegény éhező.

Igére éhező

az Ige kenyerét.

Sok lelki szomjazó

az Élet hűs vizét.

Lelki beteg tőle

várja gyógyulását,

sokmiljó lelki vak,

szeme megnyílását!

Jézust nem hatja meg

zsolozsmázók népe,

ki lelkileg szegény,

az Ő szemefénye!

Boldog: ki így várja

ma az Isten Fiát,

az vele töltheti,

legszebb karácsonyát!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1995. II. 3.

 

 

Múló karácsonyok

 

Ó jöjj Jézus Krisztus,

lelkünk nagy Királya,

Téged hív, Téged vár,

híveid kis nyája.

 

Káosz, önzés bűne,

uralja a földet,

hozz békét, örömöt,

szárítsd fel a könnyet.

 

Most is karácsonyra

készülnek a népek,

csábítanak múló

ajándékok, fények.

 

De mi nem múlóra,

örök fényre vágyunk,

érte már előre,     

Tégedet imádunk.

 

Mert örökkévaló

fényben van az élet,

szebb örök hazánkban,

nem számolnak évet.

 

Karácsony napján is,   

Téged várva várunk,

ha szólítasz minket,

útra készen álljunk!

 

Múló karácsonyok,

sorra elmaradnak,

mennyben Téged várók,

örökké vigadnak.

 

                     Pecznyík Pál

                     Celldömölk, 2009. XII. 6.

 

 

 

Örök karácsony!

 

Földi zarándokok

Isten üzen néktek,

Szent Fiamat, Jézust,

forrón szeressétek.

Mert Ő, csodás módon

törődik véletek,

nem csak megszületett,

meg is halt értetek!

Feltámadt a sírból,

dicsőséges testben,

s mint hű közbenjáró,

most ott ül a mennyben.

Ám Szentlelke által,

ma is úton van még,

de mint dicső Király!

S nem két napig vendég!

Királyi gyermek az,

ki Őt befogadja,

életét – hálából –

oltárára adja.

Múló karácsonyok

mind elfogynak egyszer,

örök karácsonyunk

lesz egykor, a mennyben!

 

                    Pecznyík Pál

                    Celldömölk

 

 

          Örök Karácsony!

 

Jézus halld meg imádságom,

karácsonyi kívánságom,

földön minden nép szívében,

szent mennyei honvágy égjen!

 

Legyen még sok, Veled járó

földi vándor, mennybe vágyó.

Szűnjön a világ vonzása,

mert szebb, a menny ragyogása.

 

Itt csak arasznyi az élet,

de odaát, nem ér véget!

Bár szép e Föld, mégis véges,

az örök hon: dicsőséges!

 

Testet azért kaptunk földön,

lelkünk, itt, mennyeit öltsön!

Abban járva, nem fáradunk,

örök lesz a Karácsonyunk!

Pecznyík Pál Celldömölk

         2012. IX. 28.

 

 

 

  Örök Karácsony!

 

Karácsony közeleg,

szeretet ünnepe,

de az ünnepeltnek,

közöttünk nincs helye!

Úgy jár szívtől – szívig,

mint nem kívánt személy,

szomorúan áll kint,              

könny csillog a szemén.

Csendesen kopogtat,

zord tél hidegében,

számára nincs kis hely,

bűnösök szívében.

Pedig üdvösséget

akar adni, nekik,

múlandókra vágynak,

üdvüket, megvetik.

Kápráztatja szemük,

hamis fény,  csillogás,

pedig várja őket,

mennyei szebb lakás!

Királyt fogad be az,

ki befogadja Őt,

üdvössége Urát,

bűnössel jól tevőt!

Ki ajtót nyit néki,

nem bánja meg soha,

mert lesz egy igazi

boldog, Karácsonya!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2012. XII. 10.

 

 

 

 

  Szebb karácsony

 

Minden múló évben,

karácsony ünnepén,

menny felé tekintünk,

onnan jő lelki fény.

 

Onnan jött le Jézus,

érettünk a földre,

szebb örök karácsonyt,

abban: velünk töltse.

 

Pecznyík Pál Celldömölk

              2008.

 

 

                          Szebb Karácsony

 

 

Karácsonykor visszanézünk, a csodás Szent éjre,

betlehemi mezők felett, megnyílt fényes égre.

Égi Küldött jelentette, Jézus születését,

mi már láttuk a Golgotát, Urunk szenvedését.

Jézus földre jövetelét ünneplik, a népek,

templomokban ragyognak szép, karácsonyi fények.

Gyermekeink: fából készült betlehemet látnak,

kisded Jézus jászla körül, áhítattal állnak.

Otthonokban, legtöbb helyen, karácsonyfa díszlik,

ahol az áll a középen, ott a sátán hízik.

Karácsonykor jótékonyság, szép gesztus, szép tétel,

mert szegények asztalán is van ajándék, étel.

Sajnos, mind ez, csak színjáték, belül sír a lélek,

zárt szívekben nem él Jézus, róla csak beszélnek.

Pedig ahol Jézust várnák, hívnák imádkozva,

bűnraboknak szabadulást, üdvöt, békét hozna!

Jézus nélkül, fényesen is, mit ér a karácsony,

ha szíveken lakat díszlik, miként börtönrácson.

 

Akkor lesz szebb karácsonyod, árva magyar népem,

ha szívedben Isten Fia, állhat majd középen.

Bűn útjáról, üdv útjára Ő vezet át, téged, 

mennyben: képzeletfeletti otthont készít, néked.

Nemsokára véget ér itt, Földi életpályád,

ha győztesen vívod harcod, üdv – korona vár rád.

 

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 11.

 

 

Szent karácsony éjjelén

 

Szent karácsony éjjelén,

Jézusban jött égi fény.

Hívő szívben van jelen,

végesben a végtelen.

Életúton fénysugár,

éjben nem kell járni már.

Jézus drága jól tevő,

bűnbánókat kedvelő.

Ő a béke az élet,

boldog aki övé lett.

Szent estén is két keze,

ajándékkal van tele.

Üdvöt, békét hoz nekünk,

szebb legyen az életünk.

Ha igéjét hallgatjuk,

Őt már most is láthatjuk.

Lelki szemmel légen át,

Isten jobbján szent Fiát!

Áldjuk Atyánk nagy nevét,

megnyitotta zárt egét.

Lelke által jött közénk,

mi övéi Ő miénk.

Ragyogj bennünk égi fény,

szent karácsony éjjelén.

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2004.

 

 

Szent karácsony

 

Szent karácsony

Megváltónknak

születése napja,

karácsonykor

jött a földre,

minden népnek Atyja!

Szemünk elől

Szent Fiában

rejtette el magát,

hogy ily módon

láthassuk Őt,

és hallhassuk szavát.

Karácsonykor

emlékezünk

Isten Szent Fiára,

Aki megbánt

bűneinket

vitte Golgotára.

Nem a fenyő

adta hírül

Jézus születését!

A fény pompa,

csak fokozta

Urunk szenvedését!

Gyertyafényes

karácsonyfák,

bármennyire szépek,

mellettük csak

didereg az

üdvre váró lélek!

Boldog: ki ma

imáiban

emlékezik rája,

gyermekeit

bűn honából

Isten hazavárja!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2001.

 

 

  Szent Karácsony

 

Szent karácsony Jézus

születése napja,

boldog aki üdvét

Tőle kéri, kapja.

Nem sokáig volt Ő

Betlehemi gyermek,

már ne jászolához,

trónusához jertek!

Imában naponta

elé térdepelve,

lelki szemeinkkel

gyönyörködni benne.

Váratlan órában,

fényben jön el értünk,

hogy dicsőségében

lehessen részünk.

Meglepetéseknek

egész sora vár ott,

nekünk készítette

Jézusunk az áldott!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2003.

 

 

 

                                                              Utolsó Karácsony!

 

Miként sasok,

úgy suhannak

felettünk, az

évszázadok,

szépek voltak,

mint szép álom,

az eltűnő

karácsonyok.

Ám nemsoká

lesz változás,

riadót fúj,

a harsonás!

Talán este,

talán reggel,

eljön az Úr,

nagy sereggel!

S mint katona,

lángszóróval,

hajrá magyar!

Harci szóval,

áttör falon,

kapun, rácson,

úgy jön Jézus,

békét hozva,

s többé nem lesz

már, Karácsony.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk,

2015. XII. 28.