LÉLEKÉPÍTŐ OLVASMÁNYOK JEGYZÉKE [2018.11.25 ]

LÉLEKÉPÍTŐ OLVASMÁNYOK JEGYZÉKE

Kedves Testvérek!

Remélem, hogy jól van mindenki! "Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." 3Jn 1,2.

Szeretettel küldöm Adventre készülődve a mellékleteket.

Isten áldjon meg mindenkit!

Üdvözlettel: Tárnok Tamás

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16.

"Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." Jn 12,26. 

"Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága." Zsolt 119,105.

Cseri Kálmán: Minek az ünnepe Karácsony?

http://cserikalman.hu/predikacio/1986-12/minek-az-unnepe-karacsony

Trausch Liza néni könyvei letölthetők htm formátumban: http://www.erted.net/ekonyvtar.php (hallgatható és olvasható: http://trauschliza.mbb.hu)

Hitmélyítő Bibliatanulmányok (Aidlingen - ford. dr. Pótor Imre):

http://mek.oszk.hu/12200/12227/12227.pdf

Imre Ernő - Bibliaiskola mindenkinek: 

http://presbiterkepzes.hu/sites/default/files/Bibliaismeret_Imre_Erno.pdf

A Biblia Szövetség 12 kiadványa letölthető pdf-ben (pl. Dan Doriani - A férfi, akit Isten formál): 

http://bibliaszov.hu/szervezeteink/ebredes-alapitvany/kiadvanyaink

Szikszai Béni Jelenések kommentárja:

http://honlap.parokia.hu/lap/lelki-oazis-misszio/cikk/mutat/szikszai-beni-irasai/

Puritán íróktól több letölthető könyv található két oldalon:

http://reformatusteologia.com/teologia.html és http://www.udvosseg.nhely.hu/isten_keresese.html

Evangéliumi Kiadó pdf könyvei: http://bitimage.dyndns.org/hungarian/

Dr. Tőkés István kommentárjai: 

1Korinthus - http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/1995/1433777391.pdf ; 2Korinthus - http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/1996/1433781995.pdf ; Filippi - http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/1983/1433775965.pdf

Dr. Csiha Kálmán könyvei: 

Heidelbergi Káté magyarázata http://palheidfogel.gportal.hu/gindex.php?pg=26622636 ; Gyülekezetépítés http://presbiterkepzes.hu/?q=node/292 ; Fény a rácsokon http://mek.oszk.hu/02300/02369/02369.pdf

Kálvin János kommentárjai és egyéb építő fordítások találhatóak ezen a címen: 

https://drive.google.com/drive/folders/0B9PSnQuow3GXTl8wQVFoenpZYzA?usp=sharing

Hitépítő fordítások és régi könyvek vannak ezeken az oldalakon: 

http://leporollak.hu/egyhtori/epito/borzasi/BORZASI.HTM

http://leporollak.hu/egyhtori/epito/papai/PAPAI.HTM

http://leporollak.hu/egyhtori/EGYHTORI.HTM

Napi áhítatok:

"Isten ígéreteinek tárháza", "Isten műhelyében", "Krisztus mindenek felett" áhítatoskönyvek androidos mobiltelefonon: http://keresztenydalok.hu/Ahitatok.apk

Református Bibliaolvasó Kalauz

http://www.reformatus.hu/istentkeresem/

Számítógép: http://biolka.ro/

Android: https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.bitbaro.bibolka&hl=hu

Cseri Kálmán - Kegyelem harmatja

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/A_kegyelem_harmatja

Napi Ige és Elmélkedés - Evangélikus Útmutató

http://zope.lutheran.hu/portal/napiige

Android: https://play.google.com/store/apps/details?id=de.reiss.android.losungen

Trausch Liza - "Beszéded megelevenít"

http://trauschliza.mbb.hu/napi-ahitat/

Csendes percek (email-ben is küldik naponta a feliratkozóknak)

http://www.csendespercek.hu

Android: http://www.csendespercek.hu/images/mobil/20160303-csendespercek-release.apk

C. H. Spurgeon - Isten ígéreteinek tárháza

http://szabotelep.hu/tapl/spurgeon.php

Carl Eichhorn - Isten műhelyében

http://szabotelep.hu/tapl/muhely.php

Oswald Chambers - Krisztus mindenek felett

http://szabotelep.hu/tapl/chambers.php

Alfred Christlieb - Bizonyságaid örökkévaló örökségem

http://szabotelep.hu/tapl/christlieb.php

Andrew Kuyvenhoven - Mindennap az Ige fényében

http://szabotelep.hu/tapl/andrew.php

Füle Lajos - 365 napon

http://szabotelep.hu/tapl/fl365.php

Watchman Nee - Az év napjaira adott gondolatai

http://velunkazisten.hu/ahitat/Ahitatok

William McDonald - Ösvényem világossága

http://velunkazisten.hu/osvenyem/Osvenyem_vilagossaga

Napi Ige (Lelki útravalók Luther: Jer, örvendjünk keresztények! c. könyvéből.)

http://velunkazisten.hu/napiige?page=10

Napról napra végig az Ószövetségen

http://velunkazisten.hu/nno/Naprol_napra_vegig_az_Oszovetsegen

Napról napra végig az Újszövetségen

http://velunkazisten.hu/book/Naprol_napra_vegig_az_Ujszovetsegen

Napról napra Bibliai személyekkel

http://velunkazisten.hu/nnbsz/Naprol_napra_bibliai_szemelyekkel

Visky Ferenc: Méz a sziklából. Áhítatok az év minden napjára

http://honlap.parokia.hu/tartalom/kalauz/4/

Napló

http://honlap.parokia.hu/tartalom/belsoutak/3/

Fénysugarak. Segítség a Biblia naponkénti tanulmányozásához

http://honlap.parokia.hu/tartalom/kalauz/3/

Füle Lajos: Hétrevaló

http://honlap.parokia.hu/tartalom/belsoutak/1/

Füle Lajos: Életjelek az év hónapjaira

http://honlap.parokia.hu/tartalom/belsoutak/2/

Lélekfrissítő. Bibliaolvasó vezérfonal nőknek

http://honlap.parokia.hu/tartalom/kalauz/7/



SZÜLETETT SZŰZ MÁRIÁTÓL

 

  Jöhetett volna más úton is erre a beteg, bűnös földre. Jöhetett volna úgy, ahogy elment, felhőktől körülvéve, vagy hozhatta  volna a betlehemi Angyal erős két  karjában lágyan ölelve az isteni Gyermeket. Jöhetett volna felhőben, villámban,  hiszen ő az ég és föld Ura. Nem úgy történt. Küldetett. Oh az én Uram nem alkudott le a nagy áldozatból semmit. Ahogy vállalta a kereszthalál gyötrelmét és  gyalázatát, éppen úgy vállalta a születés kínját és szégyenét. Vállalta a paradicsomi átoknak a terhét. (I.Móz. 3:16) Kain óta minden gyermek átok alatt születik, Jézus Krisztus vállalta ezt a szőrnyű örökséget. Megszületett!

 Vállalta az emberi test minden nyomorúságát. "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő életét". Vállalta a testből épült test gyengeségét, éhségét és szomjúságát, fáradtságát és fájdalmát, a korlátokat és röghözkötöttséget. ő, az Istennel egy, a Csodálatos, ő lett a fájdalmak férfia, betegség ismerője. Megszületett!

 Vállalta az emberi test legnagyobb végső harcát, a halált. Amikor megszületett, Istennek a Fia e testben halandóvá lett. Bűn nélkül, mégis halálraítélve, mint a többi, mint a bűnösök.

 Az angyalok vágynak beletekinteni ebbe a titokba, de nem érhetik el annak mélységét. Azért vállalt az Úr mindent, azért született, mert szerette a bűnös embert. Azért született testben, hogy megszabadítson a testtől, azért született halálra, hogy halála által életet adjon. Azért öltött testet, hogy majd ez a test megtörettessék, s a betlehemi kisded parányi testében azért indult meg az életadó vérpatak, hogy majd egyszer, a kereszten kimondhatalan fájdalmak után alápermetezzen a Vér minden megtérő bűnös fejére. Dicsőségét azért rejtette el, hogy egyetlen lélek se riadjon meg, látva az ő hatalmát, mennyei, isteni voltát. Azért lett hozzánk teljesen hasonló. Azért lett embernek Fia. Azért született.

 Született úgy, mint ember Fia, de úgy is született, mint Isten Fia, mert Szűztől született. A második Ádám! Új teremtés, aki nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől született. Szűztől  született s ezzel megbizonyította azt, hogy Isten bármilyen mélyen hajol is le a bűnös emberhez, mindig Isten marad. Bármilyen sokat jelentett is ki önmagából, mindig felmérhetetlen, kikutathatatlan, mindig Csodálatos marad.

 Az ő tökéletes emberi és tökéletes isteni volta sugárzik felénk a Hiszekegy ( Apostoli Hitvallás ) egyszerű mondatából. Olyan erős és olyan szépséges, mint kettős oszlop a templom bejáratánál (II.Krón.3:15-17). Ha be akarsz menni a Szentek Szentjébe, hogy nézhesd az ő szépségét, itt kell áthaladnod alázatos és hálaadó lélekkel.

 Örülj nagyon, mert a te királyod, aki hozzád közelget, ember fia, aki meglátja, megérti nyomorúságodat, és Isten Fia, aki isteni hatalommal segít. Az ő szeretetének és szentségének nagyságát fel nem foghatod, de megsejthetsz felőle valamit ebből az üzenetből:  született   neked - Szűz Máriától!

D.S.né

 

MIT ÜZEN A BETLEHEMI JÁSZOL?

 

  A betlehemi jászol így karácsony táján sokféle alakban kerül elénk. Színes betlehemek fényben úszó belső világosságában, újságcikkekben, igehirdetésekben gyakran elénk tárul a betlehemi jászol szegénysége, a benne fekvő kisded szelíd mosolya, a pásztorok áhítata, a bölcsek tisztességadása... Sokan olyan szívesen időznek a beszédes kép látványossága mellett anélkül, hogy megértenék a betlehemi jászol hozzájuk intézett üzenetét. Mert üzen a jászol, neked is - nekem is - csak az a fő, hogy megértsük, elfogadjuk, amit mond.

 Első üzenete az, hogy nem volt hely a kisded számára a vendégfogadó házban. A jászol azóta is állandóan azt üzeni, hogy Jézus számára nincs hely. Előbbrevaló minden és mindenki: rengeteg a dolgunk, kevés az időnk, túlterheltek az idegeink, annyi minden kér bebocsájtást, ami jobban érdekel, mint ő és kiderült a fájdalmas valóság, hogy Jézus számára sem idő, sem hely nincsen  az életünkben.

 A jászol szegénységről beszél. Ha a királyi palota aranyos bölcsőjében szállott volna alá a bethlehemi gyermek, akkor csak a föld kiváltságosai örvendezhetnének az ő születésén. De így jöhet bizalommal és reménységgel a legnyomorultabb szegény is, mert a jászol nyomorúságánál nagyobb ínségbe nem született bele még senki sem. Mekkora szeretet öltözött itt testbe, hogy kész volt felcserélni a menny dicsőségét a föld koldússzegénységével!

 A jászol nyomorúsága a Golgota árnyéka. A szenvedés története tehát nem nagyhéttel kezdődik. A keresz árnya már a bölcsőre is aláhajolt: Golgota története már karácsonykor kezdődött.

  Találkozó hely a jászol: ígéret népe és a pogányság itt kezdett találkozót. Itt lesznek testvérré azok, kiknek szívét semmi sem tudta eddig felmelegíteni egymás iránt. Minél közelebb megyünk Jézushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz is!

 A jászol ideiglenes szállást nyújtott az Úrnak, hiszen kinőtt belőle a gyermek! Nem Jézuska többé, akármilyen szívesen kicsinyítenék a becézgető lelkek, hanem Úr Jézus Krisztusunk!

 Végül ezt üzeni a jászol: Én érettem! Az én karácsonyi ajándékom fekszik ott, nekem adta őt az Atyának nagy szerelme. őt kell elfogadnom! Majd vele együtt megkapok mindent. Mert így iratta meg a Szentlélek az én vígasztalásomra: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon nem ajándékozna vele együtt mindent minekünk?" (Róma 8:32.)

Ny.P.

 

SZERETET

 

 A karácsony a szeretet ünnepe, legalább is így tudják általában az emberek. De mindenesetre egymástól meglehetősen eltérnek a szeretet értelmezése tekintetében. A mi karácsonyi gondolataink a szeretet bibliai értelmezéséből akarnak kiindulni.

 "Az Isten szeretet. Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket. Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az; mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szereti az Istent, akit nem lát? Akinek pedig van miből élnie e világon és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a mi atyánkfiait."

 Mindezeket a szeretet apostola, János mondja. Az, aki a szeretetet Jézus keblére hajolva tanulta meg, annak a szívnek dobogását hallgatva, mely az egész Isten ellen lázadó világért vert s mely a keresztről is bocsánatot adott azoknak, akiknek ádáz gyűlölettől villogó szemeiből is csak azt olvasta ki az ő szeretete: "Nem tudjátok, hogy mit cselekesztek."

 Az emberek elég sokat beszélnek a szeretetről. Különösen ilyenkor, amikor  itt vannak a szeretet ünnepe előtti napok. János azonban azt is mondja: "Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal." Ezt azonban már sokkal kevésbé észleljük magunk  körül. Sőt nem is igen észleljük.

  Nagyon ránehezedett a szívemre e világ nyomorúsága. Elgondoltam: hogy is tudsz te jóllakni, mikor mások éheznek, sőt éhen halnak. Hogy is tudsz boldog ünneplésre gondolni, mikor másoknak a karácsonyi zene az éhező gyerekeik sírása lesz. Van-e rettenetesebb annál, mint amikor a halott-halovány, vézna kezecske kinyúl a kenyér után, a beesett szemek könnybe lábadva tekintenek fel, s a szülők szíve összefacsarodik: nincs! S ezek nem az utcasarkon hangosan tolakodó kéregetők, hanem az elbújt éhezők, akiknek lakásában az életet néha reménytelenséget kiáltó végleges csend váltja fel. Ezeket kell megkeresni, hogy segíthessünk rajtuk.

 Sokaknak azonban az a gondjuk, hogy a ki tudja hanyadik pár kesztyűjük milyen színű legyen, és a sokadik pár cipőjük vagy csizmájuk bokán felüli, vagy térdig érjen-e. De nem is kell ilyen magas körökbe felmenni, elég csak a polgári életszintre gondolni és azzal összevetni azt a feneketlen, ijesztő nyomorúságot, ami ma tízezrek és szárezrek hajlékában uralkodik.

 Testvérem! Akarsz boldog karácsonyi ünnepet megélni? Akkor lesz a legboldogabb ünneped, ha abból az akármilyen kis porció kenyérből minden nap még letörsz egy darabkát és annak adod, akinek morzsa se jutott.

 Hogy ünnepelsz karácsonyt?

D. Cs. S.

 

"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek

országa." (Mt 3:2)

 

 1.Az ádventi evangélium csodálatosan nagy üzenettel lép elénk. "Elközelített a mennyek országa." Nem holmi apróbb vagy nagyobb ajándékot, örömet, segítséget ígér. Az emberek legtöbbször csak ilyet mernek várni és remélni. Ha ugyan még valami reménykedés is megmarad bernnük a sok-sok csalódás után. Sorsunk egy kis könnyebbülése, az életnek egy-két nyugodtan élvezett esztendeje, eddig terjednek az ember vágyai. Az ádventi evangélium pedig azt mondja: az egész mennyország közel jött hozzád! Minden ragyogása, boldogsága, ereje, tisztasága elérhető közelségben van hozzád. Csak a kezed kell úgyszólván kinyújtanod utána. Itt a mennyország, mert itt van Jézus Krisztus!

 2. De az ádventi evangéliumnak a követelése is olyan nagy, mint az üzenete. "Térjetek meg!" Hívebben fordítva az eredeti szöveget: "Változzék meg a gondolkodásotok!" Cseréljétek ki a lelketeket! Gondolataitok iránya, módja legyen merőben más. Forduljatok el megvetéssel attól, ami eddig talán a legkívánatosabb volt előttetek. Becsüljétek nagyra és kívánjátok azt, ami eddig semmi volt a szemetekben!... Micsoda követelések ezek! "Elváltoztathatja-e a párduc az ő foltjait? - kérdezi az ószövetségi próféta. - Akkor ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt!" Ha ezt követeli az adventi evangélium, akkor lehetetlent követel! Igen, azt. Embereknél ez lehetetlen. De Istennél minden lehetséges. S a mennyország éppen azért közelít hozzánk Jézusban, hogy segítsen rajtunk és Isten erejével véghezvigye bennünk azt,  amit mi magunk nem tudunk véghezvinni. A megtérést. A szívcserét.

 3. Az ádventi evangéliumnak csodálatosan nagy a vonzóereje is. Keresztelő János igehirdetésére végeláthatatlan tömegek tódultak. Megmozdult Jeruzsálem, Júdea és a Jordán egész környéke, hogy a saját fülükkel hallhassák a csodálatos üzenetet, és bizony a kemény üzenetet is. A mennyországot ígérő, de megtérésre is hívó szót. Vajon az evangélium ma már elveszítette volna ezt a vonzóerejét? Nincs már elég melege a szívek jégkérgének felolvasztására? Nincs elég átütő ereje a közöny áttörésére? De igenis van! Talán csak bennünk, az evangélium képviselőiben, a mi evangélium hirdetésünkben van a hiba. Rossz "vezetők" vagyunk; nem tud rajtunk áthatolni, ha egyáltalán tovább megy. Mert mi is valakik akarunk lenni, az evangélium pedig csak azon az emberen keresztül tud hatni, aki nem akar semmi sem lenni, csak egy kiáltó szó, mint Keresztelő János. Egy kiáltó szó, amely a Krisztusra, az elközelítőre hívja fel a figyelmet. Add, Uram, hogy ezeket tehessük!

      V.T.

 

 

  ADVENT  -  KARÁCSONY

 

 Advent:  eljövetel, megérkezés. Minden hónap, nap és minden óra valaminek az ádventje. Megérkezik valami, ami eddig nem volt itt. 1914. júliusa a háború ádventje volt, 1918. októbere a forradalomé, 1920. júniusa Trianoné. Melyik nap lesz az igazi béke ádventje?  A mi kicsi életünkben is egymást követik az ádventek: örvendetesek és keservesek. Gyerekeink születése: egy-egy ádvent, nagy áldások megérkezése: ádvent; de megérkeznek a csapások is, betegség, anyagi romlás, s eljön az ádventje a   halálnak is, szeretteinkének, a magunkénak.

 A sok ádventből, a sok megérkezésből a keresztyén szóhasználat kiragad egyet, és odaállítja valamennyi fölé: a Krisztus ádventjét.

 Krisztus megérkezett! Újra hangzik ezekben a napokban e nagy örömhír. Megérkezett a pásztor, összegyűjteni és hazavezetni a szétszórt és elgyötört juhokat.  Megérkezett az orvos a nagybeteg ágyához. Megérkezett a király, hogy jogos uralmát átvegye, elűzve a bitorlót a trónról. Megérkezett a vőlegény, hogy menyasszonyát lakodalmi ruhába öltöztetve, elvigye a menyegzőre. Megérkezett, elközelített  maga a mennyek országa: igaz, hogy még nem a maga dicsőségében, csak mustármagként, amelyben azonban benne van az élet és a kibontakozás ígérete, mint egy kis makkban benne van a hatalmas, zúgó tölgy-rengeteg.

 Krisztus Urunk megérkezésének emlékünnepét karácsonynak nevezi a keresztyén világ. A mi karácsony szavunk - szláv közvetítéssel - a latin incarnatio (=megtestesülés) szóból ered.

  Inkarnáció, megtestesülés is sok van a világon. Mikor egy-egy gondolat vagy terv valóra válik: ha a művész szoborba faragja vagy kőbe építi a maga eszméjét; ha lelkek vágya, reménysége, imádsága realizálódik; ez mind egy-egy megtestesülés, egy-egy karácsony. És mégis a karácsony nevet annak az egy csodás ténynek tartjuk fenn, amelyről János evangélista így tesz bizonyságot: "A Ige testté lett és lakozék miközöttünk." (Jn 1:14)

 Karácsony az Ige karácsonya. Az Ige, aki "kezdetben vala,  Istennél volt " (Jn 1:1) , az örök megváltó Szeretet - testté lett." Láthatóvá, megtapasztalhatóvá, akinek meg lehetett ruhája szegélyét érinteni (Mt 9:20-21); akinek áldott és áldó kezét fejünkön érezhetjük (Mk 10:16); akinek kebelén nyugodhat az ő tanítványa (Jn13:23); akinek értünk megnyílt sebeibe bocsáthatjuk ujjunkat és kezünket (Jn 20:27).

 Testté lett - nemcsak szó, nemcsak üzenet, nemcsak távoli látomás, hanem valóság; mint amilyen valóság a számomra a hitvesem, vagy a gyermekem, aki itt ül mellettem az asztalnál s akinek megfogom a kezét.

 Legyen ádvent a Megváltó megérkezése számodra is, karácsony az ő valósággá válása neked is.

 V. T.

 

 

A BETLEHEMI CSILLAG

 

  A betlehemi csillagnak, ennek a rendkívüli égi tüneménynek, hivatása volt.

  Először is figyelmet keltett. A napkeleti bölcseket kiragadta mindennapi életüknek egyhangú körforgásából. Megkapta a lelküket csodálatos vonzóerővel. Másra már szinte nem is tudtak gondolni, mint  a  csillagra  és  arra,  hogy mit jelent ez, kinek a ragyogó égi jele ez? És lelkük felébredt érdeklődése nem is bizonyult múló hangulatnak. Nem nyugosznak addig, míg utána nem járnak azoknak a kérdéseknek, amelyeket keltett lelkükben a betlehemi csillag.

  És a betlehemi csillag utat is mutatott. A kereső lelkeket nem hagyta magukra kérdéseikkel. Először megmutatta nekik nagy vonalakban az irányt, amerre menniök kell. Kanaán felé, az ígéret és az ígéretek földje felé, az Isten választott népe felé! Azután, mikor már-már úgy látszik, hogy rossz nyomon járnak, hiába fáradoznak, lidérc után indulnak, - az újra megjelenő csillag vezeti őket egészen ama helyig, ahol a Gyermek volt.

  Végül a betlehemi csillag örömet is ébresztett. Mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének... Feledve volt a hosszú út minden vesződsége, a jeruzsálemi zavar, Heródes kétszínű magaviselete; minden, minden elhomályosult a nagy öröm mellett, hogy: itt a csillag, célhoz vezetett, megtaláltuk a keresett Királyt!

  Gyulladjon ki ebben az ádventben újra a betlehemi csillag! Ébresszen érdeklődést az emberekben Isten ígéretei és ajándékai, a lélek szükségei, a váltság és kegyelem iránt! Az élet gondjaiba és küzdelmeibe belefásult szíveket kapja meg ellenállhatatlan vonzóerővel, nyugtalanítsa a betlehemi csillagnak szemünkbe ragyogó fénye!

  És mutasson utat a betlehemi csillag ma is sokaknak! Hiszen az emberek nem ismerik a helyes irányt. Nem tudják, merre van a szabadulás, a béke, a boldogság. Vezesse őket a betlehemi csillag az ígéret földje felé, Isten népe felé, Krisztus felé. Ne csak felé, hanem egészen Hozzá, a szabadító Úrhoz!

  Akkor bizonyosan hivatásának harmadik részét is betölti majd a betlehemi csillag. Mert mikor valaki Krisztushoz talál, akkor nemcsak a mennyben van nagy öröm az Isten angyalainak színe előtt (Luk 15:10), hanem  a hazatalált lélek is betelik csodálatos örömmel, kimondhatatlan békességgel, zengő allelujával.

  Adjon Isten a kedves olvasónak is "boldogságos, idvességes karácsonyt".

   V. T.

 

IMMÁNUEL!

 

 Hatszáz esztendővel a Megváltó megszületése előtt megírta a Szent Lélek Ézsaiás próféciás könyvében: "Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek." (És.8:14) Erre hivatkozik Máté evangéliuma írója a könyv első fejezetének 23. versében: "Ímé  a szűz fogan méhében és szül fiat és annak nevét Immánuelnek nevezi, ami azt jelenti: Velünk az Isten."

 Jézus Krisztus sohasem hordozta az Immánuel nevet, de egész élete ezt juttatta kifejezésre: "Velünk az Isten."  Betelt  tehát a prófécia. A Fiú mindig Istennel járt: az Atya nélkül semmit sem tudott cselekedni, nem is akart nála nélkül semmit sem tenni:

 

 - "A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát." (Jn.5:19.)

 - "Azok a dolgok, amelyeket reám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat; azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem." (Jn5:36.)

 - "Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam." (Jn 5:37)

 - "Azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem."(Jn 6:38)

 - "Én az Atya által élek." (Jn 6:57)

 - "Én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya , Aki elküldött engem..." Bizonyságot tesz rólam az Atya, Aki küldött engem." (Jn 8:16,18)

  - "Ha engem  ismernétek, az én Atyámat is ismernétek."  (Jn 8:19)

 - "Én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam." (Jn 8:26)

 - "Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn 8:28-29)

 - "Én és az Atya egy vagyunk."(Jn 10:30)

 - "Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem, ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek; hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van és én őbenne vagyok."  (Jn 10:37-38)

 - "Mindent nékem adott az én Atyám és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni."  (Luk. 10:22)

 - "Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő dolgát elvégezzem."  (Jn 4:34)

 - "Mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, Aki elküldte őt." (Jn5:23)

 - "Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét." (Jn 5:30)

 - "Én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, Aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek." (Jn 12:49)

  - "Aki engem látott, látta az Atyát, mimódon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?" "Higgyetek nekem, hogy  én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van." "Ama napon megtudjátok majd Ti, hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek." (Jn 14: 9,11,20)

 Ezért mondja János apostol:

 - "Senkiben nincs meg az Atya , aki tagadja a Fiút; Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan." "Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." (I.Jn. 2:23, 5:12)

 őbenne velünk az Isten! Ha azt akarod, hogy Isten veled legyen: légy Jézusé! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szavaiddal átadod magad neki. Sok imádság hangzott el már emberi ajkakról, melyeket akárhányszor megindító zokogás kísért; sok felajánlkozás történt az emberek részéről úgy, hogy ezeket nem követte az élet cselekedete. Isten velünk! Ez az egyik oldala a dolognak, hogy ez a mi számunkra tapasztalt valóság lehessen, nem maradhat el a dolog másik oldala: Mi Istennel! Az ő útját, az ő akaratát, az ő jóváhagyását keresem; nem akarok mást tenni én sem, csak azt, amire ő áment mondhat. Úgy kell járnom nekem is, amiképpen ő járt. Az ő gondolatait kell bevinnem életem cselekedeteibe. Hit által való életem azt jelenti, hogy nem akarok semmit sem másképpen cselekedni, csak úgy, ahogyan ő cselekednék az én helyemben. "Vándor útam Jézusommal járom." "Mindig velem Uram, mindig velem!". . . Én vele és ő énvelem. Így sohasem juthatok naptávolba; soha nem foghat el kétség: hátha elhagyott!? Tudom, mert érzem; hit által szemeim mindig látják őt. És ha megtörténnék, hogy mindebből nem éreznék semmit: bizonyosságom akkor sem  változnék, mert meg van írva: Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" Immánuel! "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Nincsen senki, bizonyára nincsen."

        Ny.P.

 

 

 

 

 

...SZÜLETIK NÉKÜNK

 

 Ézsaiás csodálatos próféciájának, ez a két szava külön figyelemreméltó. Olyan mindennapi szavak a mindennapi életben. A földön átlag minden másodpercben születik egy gyermek. Mialatt ezt a néhány sort leírtam, már több gyermek született. Talán Magyarországon. Talán Angliában, Kínában, Indiában született egy-egy. Mindegyik valakinek született. Egy fehér, egy sárga vagy feketebőrű édesanya ölébe tette le Isten mindegyiket. Egy-egy család elmondhatja: nekünk született. Kimondhatatlan örömünkre, mint régen várt vendég, vagy bajunkra és terhünkre a kis "rosszkorgyütt". Akármiképpen, de senki sem csodálkozik rajta, hogy "született". Ez a világba való belépésnek a rendes, az egyetlen útja: születni. Az volna különös, ha egyszer találkoznánk egy emberrel, akiről azt hallanánk, hogy nem anyától született, hanem valami más, rendkívüli módon jött ide. Laboratórium lombikjában készült, mint a középkori tudományos ábrándok homunkulusza, vagy az égből szállt alá egyenesen, a földi anya méhének kikerülésével. De ami mindnyájunknál természetes, az az Isten Fiánál csodálatos. Csodák csodája igazán. Hogy Isten Fia, ezt az alázatos útat választotta, hogy teste egy földi anyának méhében alakuljon hosszú hónapok alatt, hogy tehetetlen, mások gondozására szoruló csecsemő lássa meg a napvilágot, ez valami igen csodálatraméltó. Született.

  Ennél csak egy csodálatosabb dolog van: Az hogy meghalt. Miért is szoktuk, mint legnagyobb csodát emlegetni a husvétot és az áldozócsütörtököt? Hát az-e a legnagyobb csoda, hogy az élet fejedelme, aki maga az élet, nem maradt a sírban, hanem feltámadt és visszatért az örökkévalóságba, az ő igazi hazájába? Nem sokkal nagyobb csoda a karácsony és a nagypéntek csodája? Az, hogy annyira megalázta magát, hogy úgy jött el világra, mint csecsemő, és hogy meghalt, még pedig úgy , ahogyan a legelvetettebb gonosztevők haltak meg: keresztfán. Meghajolva nézzünk bele ebbe a nagy titokba, ha bele tudunk nézni. De aki igazán bele akar nézni, annak el kell takarnia a szemét a nagy fényesség elől, mint a nagy olasz festő Coreggio képén a pásztorok.

 Született... Mégpedig nekünk született. Ezt mondja Ézsaiás próféta. Kinek a nevében? Kinek van rá joga, hogy önmagát is belefoglalja ebbe a "nekünk" szóba s azt mondja nekem is. A prófécia a maga első értelmében mindenesetre Izráel megalázott és megsanyargatott népének hirdette az örömhírt, a szabadító eljövetelét. De hogy kinek van joga elmondani, hogy: nekem is született a Jézus, azt a legilletékesebbnek, magának a Megváltónak a szájából tudjuk meg. Egész füzérre való gyöngy Jézusnak sok drága nyilatkozata, amelyben arról beszél, hogy miért is jött ő, az embernek Fia, erre a világra. De mind egyben  összegződik., abban, hogy a bűnösökhöz jött, az elveszettekhez jött, hogy megkeresse őket, vérével megváltsa őket. Máté 9:13, Lukács 19:10, Márk 10:45 stb. Egyetlen egy dologtól függ, hogy Jézus értem is jött, nekem is született-e. Odasorolom-e magamat a bűnösök  az elveszettek, a megváltásra szorulók közé? Természetesen nemcsak szájjal, hanem lelkemnek legbensőbb töredelmével, megváltásra vágyásával,  kegyelemre kiáltásával? Ha igen: Nekem született. Egészen bizonyosan nekem született. Ézsaiása próféciája nekem teljesedett be. Karácsony az én karácsonyom. Bethlehemi gyermek az én Megváltóm. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek érte!

V. T.

 

Az ember lelki nyomora

"A mélységből kiáltok hozzád Uram!"(Zsolt 130:1)

 Az embernek az a nagy nyomorúsága, hogy a királyok Királya fiává hivatott el, és mégis a bűn rabja lett. Magasságokban lakozhatnék, az Úr szívén volna pihenőhelye, és a mélységekben lakozik mégis. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy alázuhant, és pedig égi magasságból zuhant alá. Isten képe ragyogott ábrázatán, békesség lakott a szívében, boldog volt élete a paradicsomban mindaddig, míg engedelmes volt Istennek. De amikor hitelt adott a kígyó hazugságának, alázuhant. Az engedetlen lélek áttörte az isteni korlátokat és kiűzetett a paradicsomból. Ekkor kezdődött az ember lelki nyomora; ekkor került a mélységbe a magasságos Istennel lakozott ember. Ebbe a mélységbe születnek bele utódai, mert Isten nélkül valók vagyunk, elesett természetünknél fogva ebben a világban.

 Mit jelent ez a mélység? Sötétséget, reménytelenséget, a krisztusnélküliséget, földhöz ragadottságot, kárhozatot. Mert a kárhozatba nem a halál után jutunk. Ebbe születünk bele mikor a világra jövünk. Nyomorúságunk mélységét mutatja, hogy nem is tudunk elesett voltunkról. Azt hisszük, hogy az a természetes állapot, amelyben benne vagyunk. Az a bizonyosság nélküli tapogatózás, mellyel az Isten számára teremtett emberi szív sokszor készséggel fogadja mindazt, amit vallásosság nevében - Istennel kapcsolatban - kínálnak neki. "Vallása" van talán, de élő "hite" nincs. Szíve tele van babonás félelemmel. Istenről csak sejtései vannak inkább, önmagát sem ismeri. Fél a holnaptól, retteg a haláltól. A gondviselést saját erőlködésével akarja helyettesíteni. Az élet kínos robot számára, fárasztó  küzdelem, ami után nem tudja, hogy valóban következik-e valami?

 Ehhez a békétlen, boldogtalan emberhez közeleg Isten, kinek "Alant vannak örökkévaló karjai". Fáj Istennek az ember nyomorúsága, keresi a mélységben küszködőt, hogy feltámassza benne a szabadulás vágyát. Az ember próbáltatásai azok a szent eszközök, melyek által Isten a menekvés akaratát felkelti az emberben, hogy megjelenjék ajkán a kétségek és a bajok között megfáradt lélek kiáltása: A mélységből kiáltok hozzád Uram! Nincsen olyan megfáradott, kinek kiáltása válasz nélkül maradna. Isten aláhajol és megérezteti velünk atyai hű szívének értünk való dobogását, mert üdvösséget szerzett a mélységben gyötrődő ember számára és megmentő szeretete várja a pillanatot, amikor felragyogtathatja bennünk az ő világosságát. Ez a fény először Betlehemben ragyogott fel, onnét indult el szíveket hódító útjára, az üdvösségre vágyó szívek felé, kiknek nem a mélységben, hanem Isten atyai szívén van a helyük.

Ny.P.

ÖRÖMHÍR AZ ÉJSZAKÁBAN (Lukács 2:8-12)

 A Betlehem környéki névtelen pásztorok bizonyosan nagyon egyszerű, mindennapi emberek voltak. Nem aranyszőrű báránykákat legeltettek, hanem közönséges juhokat. Az életük nehéz és küzdelmes volt, mint minden szegény emberé. Még födelük sem volt, mely megvédené őket esőtől, széltől: kinn tanyáztak a mezőn. Az éjszakát nem alhatták nyugodtan végig, virrasztaniok kellett a juhaik mellett, hogy kárt ne tegyen bennük vadállat, vagy gonosz ember. Hogy ezek a pásztorok valami különösen jó vagy kegyes emberek lettek volna, arról sem tudunk. Ha úgy lett volna, megemlítené a Szentírás. Bizonyosan nekik is megvoltak a maguk bűnei és gyengeségei, mint nekünk. Megváltásra, Megváltóra szoruló emberek voltak ők is. A Betlehem környéki pásztoroknak ez a minden rendkívüliséget nélkülöző személyisége számomra nagy bátorítás. Azt a hitet merítettem belőle, hogy a mai idők sok egyszerű, névtelen, küszködő és gyarló emberének, amilyenek közt élek és amilyen magam is vagyok, épp úgy küldhet hírt, személyes üzenetet az Úr, mint azoknak a pásztoroknak. Nem kell ahhoz semmi különlegesség, hogy a Király ránk gondoljon és kegyelmét kijelentse számunkra. Sőt: a világ bolondjait választotta ki magának az Isten... és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten és a semmiket...(I.Kor.1:27-28.) A pásztorok, akik az üzenetet kapták, egészen mindennapi emberek voltak, viszont a hírvivő követ már rendkívülibb volt. Az Úrnak angyala. Hogy miért egy mennyei hírnököt használt fel az Úr erre az üzenetvitelre, nem tudjuk. Talán azért, hogy a pásztorok jobban figyeljenek  és egy pillanatra se kételkedjenek, hogy itt valami olyan nagy dologról van szó, amit nem lehet besorolni az ő mindennapi életük eseményei közé: hogy olyan hír jutott fülükbe, amely az égnek éppen olyan fontos, mint a földnek. Elvégre, annak a hírnek a közvetítésére még egy angyal is nagyon szerény szürke postás volt. Nem a hírvivő követ volt ott igazán csodálatos és fontos, hanem maga a hír. Az örömhír az éjszakában.

 Az a hír a Megtartóról szólt. A veszni indult, sőt elveszett világ, elveszett emberi lélek megmentőjéről. Hogy itt a nagy segítség: a nagybetegnek az orvos, a fuldoklónak a mentőkötél.

 Az a hír a Krisztusról szólt. Arról, akit az Atya felkent, felruházott mindazzal a méltósággal, erővel, szeretettel, bölcsességgel, ami szükséges ahhoz, hogy a Megváltó ne festett kép, hanem valóságos szabadító legyen.

 Az a hír az Úrról szólt. Nem gőgös, hatalmaskodó kényúrról, hanem magát a földig, a legmélyebb szegénységig megalázkodó Úrról, akinek az az ismertetőjele, hogy jászol a fekhelye. És mégis valóságos Úrról, az egyetlenről, aki parancsol feltétlen hatalommal mindennek és mindenkinek mennyen és földön és pokolban.

 Az a hír a születésről szólt. Arról, hogy a kegyelem és a megváltás már nemcsak ígéret és reménység, hanem testet öltött valóság, megkereshető, megtalálható, megfogható valóság.

  És mindebből következik, hogy a hír örömhír volt. Félelmeket  eloszlató nagy öröm híre. Én az angyal "ne félj!" - szavát nemcsak úgy értem, hogy a pásztoroknak a mennyei jelenség által keltett megdöbbenését volt hivatva szétoszlatni. Az a  szó nekik és nekem és mindnyájunknak azt mondja: Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson, feloldjon minket minden gyötrő félelemtől és kétségtől, a holnap aggodalmától, a halál félelmétől, az ítélet rettentésétől. Igen, ez az örömhír nemcsak egypár emberé, hanem "az egész népnek öröme lészen". Azé az egész népé, amely meghallja és elfogadja a Megváltóról szóló örömhírt, az evangéliumot.

 Örömhír az éjszakában! Ma is nagy, ó milyen nagy, sötét éjszaka borul a világra! De én tudom, hogy ennek az örömhírnek ma is van elég ragyogása ahhoz, hogy fel tudjon deríteni, hajnallá tudja változtatni az éjszakát mindazoknak, akikhez megérkezik.   V.T.

 

SZÜLESS BENNÜNK MA MEG...

 A Gyermek születésének ünnepe sok ragyogással jár. Gyertyácskáktól az örömkönnyekig sok szelíd, meleg fény. Bárcsak ez a sok fény rávilágítana szívem legégetőbb karácsonyi kérdésére: Megszületett-e Jézus bennem? Jézusé vagyok régen. Neve az ajkamon imámban, énekben, bizonyságtevésben. Az életemben csodákat tett. De hiszen Korazinban és Bethsaidában tette legtöbb csodáit, és Júdás is nyert hatalmat, hogy hirdesse az evangéliumot. - Jézus az enyém? Belépett hozzám csendesen, mint kedves jó barát  -  és egyszer csak eltűnt észrevétlen - meggyógyított - aztán elváltak útaink - vagy született bennem vérben, könnyben, fájdalomban, minörökre az enyém?

 Megszületett valóban? Növekszik bennem? Mert ha megszületett, növekednie kell, nekem pedig alászállanom. Mióta vagyok az Övé? Mennyire növekedett bennem azóta Jézus? Mennyit kisebbedtem azóta én? A fiamat egykor  karomon hordoztam s most nagyobb nálam. Megnőtt-e Jézusom annyira, hogy ő hordoz engem?

 Megszületett bennem? Kiragyogott már a fénye az éjszakába? Megkeresett már valaki azért, mert hallott róla, hogy bennem csoda történt? Szomjas szívű pásztorok, kutató bölcsek nyitogatták már a szívem ajtaját, hogy ők is lássák a Megszületettet?

 Szívemben akkor születik meg a Messiás, ha van helyem a számára. Az "én" pedig nem akar helyet adni, félti az uralmat, mint Heródes. Akkor lesz valósággá bennem az Ige: "Él bennem a Krisztus", ha megtörtént az első része is: "Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek többé nem én..." Az  ő születése és az én halálom, az ő halála és az én újjászületésem olyan elválaszthatatlan, összefonódott egész, mint az ő töviskoronája, vagy mint az a gyűrű, mellyel eljegyzett magának örökre.

 A váltság munkája felbonthatatlan egység. Nem fogadhatom el egy részét. Nem lehet enyém a drága, isteni Gyermek, ha a megfeszített Krisztus elől elrejtem arcomat. Betlehemből is a Golgotára visz azt út.

 Itt nyílik meg egészen szívem a Csodálatos előtt.  Itt tudom meg azt is, hogy amit adhatok, istálló csupán, de Annak, aki Isten létére elfogadta a jászolbölcsőt, oda merem adni ezt az alkalmatlan, tisztátalan, alacsony otthont: a szívemet.

 Oh Uram! Szüless benne ma meg!  Szüless bennünk ma meg!  D. S.né

 
Vissza