Túrmezei Erzsébet

                                                         KIÁLTÁS A MÉLYBŐL

                                                         Isten, áldd meg a magyart

                                                         bánattal, sírással,

                                                         önmagára ösmerő,

                                                         keserű látással,

                                                         poklos voltára való

reádöbbenéssel,

hogy kiáltva keressen:

Istenem, hol késel?

Szánd meg, Isten a magyart!

Tekints sok sebére!

Siess, hiszen elalél,

úgy buzog a vére!

Sebeiből patakok,

folyamok erednek.

Érezze már erejét

irgalmas kezednek!

Szánd meg, Isten, a magyart!

Kifosztott, szegény lett.

Legyen a Te koldusod,

ösmerős szegényed.

Ezután, Uram, egyedül

Te ajtódra járjon.

Minden égi-földi jót

Te kezedből várjon.

Áldd meg, Isten, a magyart,

a félig halottat,

hogy éledjen, újuljon,

mint a Te áldottad.

Lába nyomán ez a föld

virulva szépüljön!

Keze nyomán romokon

új világ épüljön!

Életére ragyogjon

égi békességed,

örök húsvéti öröm!

Azért kérünk Téged:

Áldd meg, áldd meg a magyart

bánattal, sírással,

halál útját tagadó

hozzádfordulással!

1945

Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (407-408. oldal)

Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007.

Ez az internetes közlés a Túrmezei Emlékbizottság előzetes, írásos engedélyével történt.