Húsvét győzelmi ünnep...
Pedig Jézus ellenségei
mindent elkövettek, hogy abban
a küzdelemben, mely köztük és
Jézus között folyt, ne Jézusé
legyen a győzelem. Nem orgyilkossal tétetik el láb alól, hanem törvényszéki
tárgyaláson hoznak ellene halálos ítéletet, s a római hatalom képviselőjével
megerősíttetik az ítéletet. Győzelmüket lelkileg is ki akarják használni: a
szégyenteljes kivégzés módjával megvetetté akarják tenni Őt a közvélemény előtt.
Meggyőződnek arról, hogy igazán meghalt-e. Nemcsak úgy szemmel állapítja meg
valami halottkém, hogy beállt a halál, hanem dárdadöfés szúrja át oldalát… Hogy
még jobban bizonyosak legyenek győzelmük felől s azt semmiféle trükkel ne
lehessen kérdésessé tenni, hivatalos pecséttel lepecsételtetik sírját s fegyveres
őrséget állítanak a sír elé. Még a halott Jézustól is féltik győzelmüket.
A jelek mind azt mutatják, hogy Jézus ellenségei teljes győzelmet arattak.
Jézus meghalt, hívei megfélemlettek, szétrebbentek, munkája abbamaradt.
Tanítványai elhallgattak. Akik bátrabbak voltak, mint a tanítványok, az a pár
húsvéti asszony, azok sem a győzelmes Jézushoz mennek húsvét hajnalán, hanem a
halottnak akarják megadni azt a végtisztességet, amivel adós maradt a kegyelet a
nagypéntek-esti sietségben.
Mégis mindennek dacára ez a gyönyörűen felépített és mesterien biztosított
győzelem halomra dől húsvét hajnalán. A pecsét, melyhez senki sem mert volna
hozzányúlni, hiszen mögötte állt az egyház, a nemzet, a római birodalom
tekintélye, lepattan, mintha értéktelen semmiség lenne a sírt elzáró hatalmas kövön.
A hatalmas szikla, melyet izmos férfikarok alig bírtak nekitámasztani a sír
szájának, úgy hengeredik el, mint valami apró kavics. Az őrök, kik kemény
tekintettel s marokra szorított fegyverrel állanak posztjukon, ezek a félelmet nem
ismerő marcona alakok, félholtan rogynak össze s ijedten futnak el, pedig
ellenségtől ez életben talán még soha meg nem futamodtak. Minden halomra dől:
pecsét, kő, őrség, és Jézus újra kezdi munkáját. … Azt a parancsolatot küldi a
húsvéti asszonyoknak: „Menjetek el, mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy
előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok Őt…” Mint valami diadalmas vezér,
úgy fuvatja meg a sorakozót húsvét hajnalán. …
A húsvéti asszonyoknak ezt mondja az angyali követ: „A názáreti Jézust
keresitek, aki megfeszíttetett; feltámadott…” Mikor a győzelem örömhírét hirdeti, a
nagypénteki eseményekre utal tehát. Nyilvánvaló, hogy ez az utalás több, mint a
húsvét történeti előzményének egyszerű megemlítése. … Az angyali követ abban a
meggyőződésben van, hogy a húsvéti győzelem már nagypénteken elkezdődött a
kereszten. Amikor emberi vélemény szerint egészen legyőzetett, akkor győzött.
Amikor látszólag az Ördög diadalmaskodott felette s keresztülvitte pokoli terveit a
kereszten, akkor taposott Jézus a Sátán kígyófejére, amint azt Isten a bűnesetkor
megígérte. (I. Móz. 3,15.) Ott végezte el a váltságot. Nagypénteken az emberek
közül az egyik latron kívül senki sem látta a keresztben Krisztus győzelmét.
Elrejtett győzelem volt az.
Azonban nemcsak nagypéntek ilyen rejtett győzelem, hanem maga húsvét is.
A feltámadásnak tulajdonképpen nincsenek szemtanúi. El van rejtve maga az
esemény az emberi tekintetek elől. Hát az őrök? – kérdezed. Hiszen az őrök ott
álltak a sír mellett, hát ők nem voltak szem- és fültanúi a feltámadásnak? Máté 28
híradása szerint az őröket először egy nagy földindulás rázta meg s mikor ennek
következtében hatalmas robajjal ledőlt a Jézus sírját elzáró nagy szikla, riadt
szemmel odanézve valami nagy fényességet láttak, csodálatos, hófehérruhás, tüzes
tekintetű angyalt. Tőle való féltükben „megrettenének s olyanokká lőnek, mint a
holtak”. Mikor megszűnt a föld mozgása, magukhoz tértek és feltápászkodtak,
szétnéztek és nem láttak mást, csak az elhengerített követ és az üres sírt. Jézus volt
és nincs. Hogy mi lett vele, nem tudták, nem látták. A feltámadás eseményének
nincsenek szem- és fültanúi.
Hogy Jézus Krisztus tényleg győzött húsvétkor, az csak az időben és a
történelem folyamán bontakozik ki a világ előtt. Nagypéntektől húsvétig csak
három napot kellett várni ahhoz, hogy Jézus győzelme legalább pár ellensége előtt
nyilvánvalóvá legyen. Húsvét után már ötven napot kellett várni ahhoz, hogy a
Szent Lélek kitöltésekor egész Jeruzsálem előtt nyilvánvalóvá legyen, hogy Jézus
Krisztus nincs elintézve azzal, hogy keresztre feszítették, sőt azzal aratta
legnagyobb diadalmát, azzal lett azzá, amivé az Atya szánta, a világ Megváltójává.
Győzött, feltámadott, él.
A történelem folyamán többször is úsztak Jézus ellenségei nagypénteki
örömmámorban s készültek múzeumba tenni az egész keresztyénséget, azután
egyszerre csak felcsapott a Lélek tüze, jött egy-egy lelki ébredés s az embereknek
megint legfőbb kérdésévé vált Isten országa és az üdvösség.
Végső győzelme majd az utolsó napon lesz nyilvánvalóvá, mikor eljön
hatalommal és dicsőséggel s vele jön az Ő országa. …
Húsvét szent ünnepe megkérdezi tőled: hiszel-e a húsvét győzelmében?
Hiszel-e abban, hogy Jézus Krisztus legyőzhetetlen? Azt gondolod, hogy ez a
kérdés téged közelebbről nem érdekel, hogy ez csak afféle történeti ténykérdés?
Egyszer majd rádöbbensz arra, hogy ez a kérdés létkérdés számodra. …