Reformáció - 2019. Olvassuk Luthert ma is! [2019.10.31 ]
 480 éve írta reformátorunk!
D. Luther Márton:
A ZSINATOKRÓL ÉS AZ EGYHÁZRÓL 1539.
(részletek)
Harmadik rész:
AZ EGYHÁZRÓL
 
Nos hát, nem törődve a Kirche szónak különböző írásával és szófejtésével, ezúttal az egyszerű gyermeki hitvalláshoz, a hiszekegyhez akarjuk magunkat tartani, amely azt mondja: Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházban, a szentek közösségében. A hit itt világosan megmagyarázza, mi az egyház. Tudniillik a szenteknek közössége, vagyis oly emberek csoportja, vagy gyülekezete, akik keresztyének és szentek. Másképen keresztyén, szent gyülekezet, vagyis egyház.(…) , vagyis keresztyén szent nép, amely hisz a Krisztusban, a honnan a keresztyén neve, és amelyben él a Szentlélek, mely naponta megszenteli, még pedig nemcsak a bűnöknek bocsánatával, amelyet neki Krisztus szerzett, hanem a bűnöktől való elfordulással, megtisztulással, amitől a szent nép nevét kapják. (…) Aki nem hisz igazán a Krisztusban, az nem keresztyén. Akiben nem hatékony a Szentlélek a bűnnel szemben, az nem szent. (…) A keresztyéni szentség, vagyis az egyetemes keresztyénségnek szentsége ugyanis az, amikor a Szentlélek ad az embereknek hitet a Krisztusban és megszenteli szívüket a hit által, Ap. Csel. 15,9: vagyis új szívet, lelket, testet, új lényeget teremt és Istennek törvényeit nem kőtáblákra, hanem a szíveknek hústábláira írja, Kor. II. 3,3. (…) Máskép a három theológiai erénynek is hívják a keresztyén embernek három főerényét, a hitet, a reményt és a szeretetet, Kor. I. 13,13 és a Szentlelket, aki nekünk a Krisztustól ezt megszerezte megadta, aki bennünk él és hat, ezért hívják megszentelőnek, vagy éltetőnek. (…) Nos hát, a gyermekek hiszekegye arra tanít minket, hogy a keresztyéni szent népnek e földön kell lennie és maradnia az idők végezetéig. Mert ez a hitnek egy cikkelye, mely mindvégig megáll, míg be nem következik hite szerint az, amit Krisztus ígér, Máté 28,20: Én veletek vagyok e világ végezetéig. (…) Mert azt vallja, hogy: Hiszek más világi életben; evvel elismeri, hogy még nem érte el azt az életet, hanem hiszi, reméli, szereti, mint igazi hazáját és életét, bár még ideig-óráig idegenben kell maradnia és várakoznia. Erről kell tehát szólnunk.
 
Először ott ismerhető meg a keresztyéni, szent nép, ahol megvan az Isten igéje. (…) Az Istennek igéje a fődolog, ez az a főszentség, amelytől a keresztyéni nép a szent nevet kapta. (…) Mert maga a Szentlélek vezeti, avatja és szenteli az egyházat, vagyis a keresztyéni szent népet az Igével. (…) De mi a külsőleges igéről beszélünk, arról, amelyet emberek élőszóval hirdetnek, akár én, akár te. Ezt hagyta a Krisztus hagyatékképpen maga után, mint nyilvánvaló jelet, amelyről megismerhető legyen az ő egyháza és a keresztyéni szent nép széles e világon. Erről az élőszóval hirdetett igéről beszélünk mi, ha komolyan hisznek benne, és nyíltan vallják a világ előtt, ahogy ő mondja, Máté 10,32,33, és Márk 8,38. Valaki vallást tészen én rólam az emberek előtt, én is vallást tészek arról mennyei Atyám és az ő angyalai előtt. Mert sokan vannak, akik titokban hiszik, de nem akarják vallani. És sokaknak megvan az ige, de nem hisznek benne, és nem cselekszenek szerinte. Csak kevesen vannak, akik hisznek is benne és szerinte is cselekszenek. (…) Ahol tehát azt látod és hallod, hogy az ilyen igét hirdetik, ott ne legyen kétséged, ott bizonyára kell, hogy legyen igazi keresztyéni szent nép, I. Péter 2,9, bárha nagyon kevesen is vannak. (…) Elég, hogy mi tudjuk, hogy az ige az első és főszentség, ahogy azt Szt. Ágoston is mondja: Az egyházat az Isten igéje szüli, tartja, táplálja, erősíti. Hogy pedig azok, akik üldözik és kárhoztatják, kicsodák, az megismerhető az ő gyümölcseikről. (…)
 
Másodszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet, a keresztség szentségén, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint tanítják, hiszik és alkalmazzák. (…) Mert a keresztség a Szentlélek megújítása által való újonnan való születésnek szent fürdője, Tit. 3,5, amelyben megfürödvén, mint Isten bárányának szentséges, ártatlan vérében a Szentlélek által megtisztulunk a bűntől és haláltól. Ahol ezt a jelet látod, tudhatod, hogy ott bizonyára van egyház és keresztyéni szent nép. (…) Az se tévesszen meg téged, hogy ki az, aki megkeresztel. Mert a keresztség nem a keresztelőé, nem is néki adatott, hanem a megkeresztelendőé, akinek számára Isten adta és rendelte. (…)
 
Harmadszor megismerheted Istennek népét, vagyis a keresztyéni szent népet az oltári szentségről, ahol azt Krisztus urunk rendelése szerint szolgáltatják, hiszik és fogadják. Mert ez is nyilvánvaló jel, (…), melyet Krisztus hagyott örökségbe népének megszentelésére, hogy a vele való éléssel nyíltan vallja keresztyén voltát, minthogy azt vallja az Isten igéjével és a keresztséggel. (…) Valahol tehát azt látod, hogy ezt a szentséget illően nyújtják, légy bizonyos benne, hogy ott Istennek népe vagyon. Mert amit fentebb az igéről mondtunk, hogy ahol az Isten igéje vagyon, ott van az egyház is: ahol a keresztség és az úrvacsora szentsége vagyon, ott kell, hogy Istennek népe legyen és megfordítva. Mert ily üdvözítő cselekedetjei nincsenek csak az Isten népének, csak az Isten népe nyújtja, gyakorolja, használja, mégha az Isten népe közt akad is titokban néhány hamis és hitetlen keresztyén. De ezek nem szentségtelenítik meg Istennek népét, kiváltképpen azért nem, mert titokban vannak; mert a nyilvánvalóan hamisakat és hitetleneket az egyház, vagyis Istennek népe nem tűri, a szentségből az átok által kizárja, és pogányoknak tekinti, Máté 18,17. (…)
 
Negyedszer megismerhető az Istennek népe, a szent keresztyénség ott, ahol a kulcsok hatalmát gyakorolják. Ez Krisztus rendelkezése szerint, Máté 18,15,16, abban áll, hogy valahol keresztyén ember vétkezik, megbüntettessék, ha meg nem javul, megkötöztessék és kitaszíttassék, ha megjavul, felmentessék. Ez a kulcsok hatalma. A kulcsok használata azonban kétféle: nyilvános és titkos. Mert vannak olyan gyáva és csüggeteg lelkűek, akik ha nincsenek is nyilvánosan elkárhoztatva, nem bírnak megnyugodni, míg külön a paptól felmentést nem nyertek. Viszont akadnak olyan megátalkodottak is, akik szívükben és a pap előtt való titkos gyónásban sem akarják bevallani és letenni bűnösségüket. Azért kell a kulcsok hatalmát gyakorolni többféle módon, nyilvánosan is és négyszemközt is. Valahol tehát azt látod, hogy bűnöket megbocsátanak, vagy bűnökért büntetést szabnak, mégpedig akár nyilvánosan, akár magánosan, tudd meg, hogy ott Istennek népe vagyon. (…) Mert Krisztus azért hagyta örökségül, hogy nyilvánvaló üdvösséges jel legyen, mely által a Szentlélek Krisztus halála árán az elbukott bűnösöket újra megszenteli, és hogy a keresztyének e jelben vallják, hogy ők Krisztusnak szent népe e földön. (…)
 
Ötödször azon ismerhető meg külsőlegesképpen az egyház, hogy egyházi szolgákat avat és hív meg, vagyis hogy vannak hivatalai, melyekbe embereket állít. Mert az egyháznak szüksége van püspökökre, lelkipásztorokra, prédikátorokra… (…) És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, evangélistákul, tanítókul, stb. Mert a nagy tömeg erre nem képes, kell, hogy ezt egyre bízzák, egynek kezébe adják. (…) Kell, hogy egy legyen a megbízott, aki egyedül hirdeti az igét, keresztel, feloldoz és szolgáltatja az úrvacsorát. (…) Valahol mármost ezt látod, biztos lehetsz benne, hogy ott Istennek népe, keresztyéni szent nép vagyon. (…)
 
Hatodszor a keresztyéni szent nép külsőleg megismerhető az imádságon, ahol az Istent nyilvánosan dicsérik, és néki hálákat adnak. Mert valahol azt látod, hogy a miatyánkot imádkozzák és ezt az imát tanulják, ahol zsoltárokat és egyházi énekeket énekelnek Isten igéje és az igaz hit szerint; továbbá ahol nyilvánosan foglalkoznak a hiszekeggyel, a tíz parancsolattal és a kátéval, ott biztosra veheted, hogy ott Istennek szent és keresztyéni népe vagyon. Mert az imádság is egyike ama üdvözítő szentségeknek, melyek mindent megszentelnek Pál apostol szavai szerint Tim. I. 4,15. A zsoltárok is nem egyebek, mint imák, Istent dicsérő, tisztelő, hálaadó imák. És a hiszekegy és a tíz parancsolat is Isten igéje és merő üdvösség, amellyel a Szentlélek megszenteli Krisztusnak szent népét. (…)
 
Hetedszer külsőleg is megismerhető a keresztyéni szent nép az üdvösséges szent kereszten, azon, hogy el kell szenvednie minden szerencsétlenséget és üldözést, minden megpróbáltatást és bajt (ahogy a miatyánk mondja) az ördög, a világ és a test részéről, hogy el kell tűrnie belső szomorúságot, félelmet, rettegést, külső szegénységet, megvettetést, betegséget, gyengeséget, hogy hasonlóvá legyen urához, a Krisztushoz. És mindezen szenvedései indító okának egyedül annak kell lennie, hogy erősen ragaszkodik Krisztushoz és Istennek igéjéhez, s így a Krisztusért szenved, Máté 5,10: boldogok, akik háborúságot szenvednek énmiattam. A keresztyén embernek jámbornak, csendesnek, engedelmesnek kell lennie, készségesnek arra, hogy mindenével a felsőbbségnek és embertársainak szolgáljon, s hogy senkit meg ne bántson. De nincs nép a földön, melynek hasonló keserves háborúságot kellene elszenvednie. Erősebb átkot kell szenvedniök, mint a zsidóknak, pogányoknak, törököknek; eretnekeknek, gazfickóknak, ördögöknek, nyomorultaknak fogják őket nevezni; azt fogják mondani, hogy azok is istentiszteletet végeznek, akik őket felakasztják, megfojtják, megölik, megkínozzák, elűzik, és senki meg nem könyörül rajtuk, sőt myrrhával és epével itatják, amikor megszomjuhoznak, még pedig nem azért, mintha paráznák, gyilkosok tolvajok és gonoszok volnának, hanem azért, mert Krisztushoz ragaszkodnak és nem akarnak más Istent. Ahol ily megpróbáltatást látsz, ott légy meggyőződve arról, hogy ott Istennek szent népe vagyon. Mert ő mondja, Máté 5,11,12: Boldogok lesztek, mikor titeket szidalmaznak, háborgatnak és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok nagy a mennyekben. Mert evvel az üdvözítő kereszttel a Szentlélek nemcsak megszenteli, hanem boldogítja is népét. (…) De ha valakit a Krisztusért megátkoznak, szidnak, gyaláznak, sanyargatnak, az igenis szentté teszi az embert. Mert ez megöli az ó Ádámot, megtanítja türelmességre, alázatra, szelídségre, Isten iránt való háladatosságra és arra, hogy a szenvedés közepette is vidám legyen. Ez aztán az igazi megszentelés a Szentlélek által, ez új életre való ébredés a Krisztusban. Így tanuljuk meg, hogyan kell Istenben hinni, benne bízni, remélni, szeretni, amint azt a rómabeliekhez írott levélben olvassuk, 5,4: (…), a megkísértés reménységet szül stb. Ez tehát az üdvösségnek hét főrésze.
 
E hét főrészen kívül van még több külsőséges jel is, melyen a keresztyéni szent egyház megismerhető. (…) Mert nemcsak azért van szükségünk a tíz parancsolatra, hogy a törvény szavával megparancsolja nekünk, hogy mit vagyunk kötelesek tenni, hanem azért is, hogy benne meglássuk, hogy mennyire vitt már minket a Szentlélek az ő megszentelő erejével és hogy mennyiben van még hiány mibennünk, és hogy meg ne lankadjunk, és ne gondoljuk, hogy immár mindent megtettünk. Így aztán egyre gyarapodni fogunk a megszentelésben és új teremtményekké válunk a Krisztusban.
 
Az idézet forrása: D. LUTHER MÁRTON MŰVEI. VI. kötet, Pozsony, 1914. (Sajtó alá rendezte: Dr. Masznyik Endre) – A zsinatokról és az egyházról 1539. (400-418. oldalak)
 
 
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS 1530.
(részletek)
VII. AZ EGYHÁZ
 
Tanítják továbbá, hogy az egy anyaszentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások, mindenütt egyformák legyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja” stb. Ef 4,5-6.
 
VIII. MI AZ EGYHÁZ?
 
Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek” stb. (Mt 23,2). Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és parancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük.
 
Melanchthon Fülöp:
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS APOLÓGIÁJA (Védőirata) 1531.
VII. ÉS VIII. CIKK. AZ EGYHÁZRÓL
 
Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kárhoztatták. (…) Mi éppen azért fűztük hozzá a nyolcadik cikket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentségeknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltatnak ki. (…) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartásokban megnyilvánuló közösségek, mint egyéb emberi közösségek, hanem elsősorban a hitnek és a Szentléleknek szívbeli közössége; ennek azonban vannak külső ismertető jegyei is, nevezetesen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával megegyező kiszolgáltatása. (…) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egyházat és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal elnyomják. Nehogy kétségbe essünk tehát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bármilyen nagy is az istentelenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbocsátja a bűnöket, meghallgat, adja a Szentlelket, – ezért állítja elénk ezeket a vigasztalásokat az Apostoli Hitvallás említett hitágazata. Azután „katolikus (=egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondoljuk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellenkezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az emberi hagyományok tekintetében, akár különböznek. (…) Az egyház továbbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördögök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak és az ördög birodalmának tagjai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy az ördög munkálkodik a hitetlenekben. (…) De mi szükség van sok szóra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodalma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyházat, mivel az ördög birodalmának tagjai, – noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is viselnek.
 
Az idézetek forrása: KONKORDIA KÖNYV – AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLÁSI IRATAI I. kötet 24-25. és 163-175. oldalak.                                         
              Válogatta: G. A.
 
Vissza