Helyszíni tudósítás egy ifjúsági hétvégéről [2008.02.09 ]
Isten: kapcsolat
 
Ifjúsági csendeshétvégén vettünk részt az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) Alapítvány szervezésében február első hétvégéjén, Piliscsabán. Az ország minden szegletéből jöttünk fiatalok, így mintegy 160 résztvevővel kezdődött péntek este az Istenre figyelésünk. Központi témánknak a szervezők a „Jóbarátok közt” címet adták, ami 2 ismert mai sorozat címeinek összevonása. E három nap valóban emberi kapcsolataink jegyében telt, márcsak azért is, mert sokan mint barátok, jó ismerősök láttuk viszont egymást, otthonosan éreztük magunkat, hisz újra és újra visszatérünk ide. 
Az első előadás a keresztény barátság tág fogalomkörének fontosabb részleteit hozta közelebb hozzánk. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint: milyen szerepe van életünkben az érdekkapcsolatoknak?; mekkora veszteséggel jár egy barát elveszítése?; mi a különbség a bibliai felebarátkép és a mi barátképünk között? Előadónk, Blatniczky János segített megérteni, hogy a keresztény barátság más, és másnak is kell lennie, mint az olyan barátságoknak, melyekben nincs hely Istennek. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy nem öncélúan barátkozunk, s nem miattunk, a mi hozzáállásunk miatt, hanem Urunk miatt van más jellege kapcsolatainknak. Tehát semmiféle szabályrendszert nem kell felállítanunk, nem kell kereteket szabnunk, nem kell megvonnunk senkitől barátságunkat, ha ő nem keresztény, egyszerűen Istenre hagyatkozhatunk. A Timóteushoz írt 2. levél 2. részének 22-26 versei útmutatásul szolgálhatnak a jó kapcsolatokhoz.
A szombat délelőtti előadás egy más típusú kapcsolatról, a szerelemről szólt, arról, hogy ezt hogyan élhetjük meg keresztényként. Bőjtös Attila elmondta, hogy kifordult gondolkodású korunkban nehéz ebben a kérdésben meghallani Isten útmutatását. De tudnunk kell, hogy az Ő képmásai vagyunk, s ez viselkedésünkben is meglátszó méltóságot ad. Urunk célja a szerelemmel az, hogy Lelke által két embert egymással és Vele teljes egységre juttasson. Mert Isten maga kapcsolat, ez az Ő lényege, s ezt tükrözi a Szentháromság. A mi részünkről pedig az fontos, hogy képesek legyünk elköteleződni.
Kiscsoportokban megbeszéltük kérdéseinket, megosztottuk egymással tapasztalatainkat, s őszintén törekedtünk minél mélyebben megismerni Isten gondolkodását szerepeinkkel kapcsolatban. Aztán teli lélekkel, sok kusza gondolattal indultunk a hangulatos falu utcáiba, fasorai közé tovább forgatni magunkban a hallottakat. Délután a Jóbarátok című sorozat egyik részét néztük meg közösen, s csoportokban beszélgettünk saját kapcsolatainkról, családjainkról, sokszor észre sem vett önző hozzáállásunkról mások felé.
Este szüleinkre gondoltunk, a velük való kapcsolatról Györfi Mihály beszélt, megosztotta velünk családfői tapasztalatait, s azt, hogy a gyermek hozzáállása szülei felé bizonyos életkorokban változik, a viszonyok átértékelődnek. Ami viszont szilárddá teheti a kapcsolatot, az a közös alap, Krisztus.
Záró alkalmunkon Kiss Péter szolgált, aki az igaz barátot, Jézust mutatta meg nekünk, ahogy ő személyesen megismerte, ahogy barátjává lett. Mert Krisztus azt mondja: az igaz barát életét adja barátaiért. De a tökéletesség példáját állította elénk azzal, hogy Ő az ellenségeiért is meghalt, értünk. Megállít minket ezzel a kérdéssel: Szeretsz engem? Nem arra kíváncsi, hogy gyakoroljuk-e vallásunkat, részt veszünk-e minél több ifjúsági hétvégén, hanem arra, hogy őszinte-e a Vele való szeretetkapcsolatunk. Mégis érdemes eljönni egy ilyen hétvégére mindenkinek, aki őszintén szeretné megszeretni és megismerni Őt, mert nagy segítséget kaphat itt hozzá. Arra is biztatom az olvasót, hogy vizsgálja meg kapcsolatait a Biblia fényében, hiszen kapcsolataink megmutatják, kik is vagyunk. S ne hanyagoljuk el legfontosabb kapcsolatunkat, a minden kapcsolat éltetőjével, megteremtőjével való kapcsolatot, aki ura, alakítója emberi érintkezéseinknek is. Mert Isten = kapcsolat.
 
Adámi Eszter
Vissza