Pecznyík Pál óévi és újévi archív verseiből [2021.12.27 ]

 Róma 6,4: amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.

 Kedves Testvérek!

A fenti Igével kívánok áldott, kegyelemteljes, boldog, békés új évet!

Szeretettel: Joli

 

  Év utolsó napján

 

Év utolsó napján,

Isten szólít minket,

tárjuk ki előtte

őszintén, szívünket.

Miként töltöttük az

elmúlt, hosszú évet,

melyet Tőle kaptunk,

munkálkodás végett.

Hogyan teltek el, a

drága órák, percek,

volt áldott munka is?

Vagy csak színes tervek?

Isten számon kér ma,

minden órát, napot,

melyet  - kegyelemből -

nekünk azért adott,

hogy Szent országának

követei legyünk,

Róla: világ előtt,

bizonyságot tegyünk!

Mert megállás nélkül

suhannak az évek,

céltalan bolyongók,

célba sosem érnek.

Jézushoz vezetni

lelket, ez a dolgunk,

s jutalom gyanánt majd,

üdv – koronát hordunk!

 

                Pecznyík Pál

                Celldömölk

                2008. XII. 14.

 

 

   Év végén

Hosszú múló évre,

immár pont került,

mely az elmúlásba,    

végleg elmerült.

 

Sok betegség, bánat,

gyászok éve volt,

sok éhező, könnyes

szemmel vándorolt.

 

Voltak napsütéses

derült, nappalok,

néha: sötét felhők

jege, pattogott.

 

Atyánknak, ki nekünk

adott életet,

vajon hányszor zengtünk,      

hálaéneket?

 

Vagy önzőn, magunknak

kerestük javát,

múlókat gyűjtöttünk,

hosszú éven át?

 

Urunk: most év végén,

eléd térdelünk,

sokszor megbántottunk,

bocsáss meg nekünk!

 

Szeretnénk Újévet,

Veled kezdeni,

nálad vár szebb honunk,

örök, édeni!

                    Pecznyík Pál Celldömölk, 2011. XII. 29.

 

 

    Év végi alkony

 

Elérkezett az év vége,

várta a táj hófehérbe.

Nap fényében hó csillogott,

s láttam, millió csillagot.

Amíg a szél füstöt kaszált,

a Nap lassan alkonyra szállt.

De még egyszer visszanézett,

s a táj alkonypírban égett.

Búcsút intett a Nap nékem,

és eltűnt a messzeségben.

          +                +

Most már új év elé nézek.

Melyik ér majd előbb véget,

az új év-e vagy életem?

Hála érte, bármint legyen!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

                 Év végi számadás!

 

Atyám, ki örökké trónolsz az egekben,

orcád elé borul, egy porszemnyi ember.

 

Megváltóm nevében, kereslek fel Téged,

egy elmúló évről, számot adni Néked!

 

Mindeneket látó szemed előtt éltem,

láttad: szolgálatom, láttad: sok rút vétkem.

 

Láttad: életemnek minden múló percét,

ó ne fedj meg engem, a sok üres percért.

 

Hasznos munka mellett, volt sok mulasztásom,

hasznosért, áldalak, mulasztásom, bánom.

 

Jogos a kérdésed, ha kérdesz engem is,

vezettem-e hozzád, egyetlen lelket is?

 

Nem látok gyümölcsöt, ha munkámat nézem,

mulasztásaimat, bocsássad meg nékem.

 

Nemsoká elmarad mind, ami óévi,

kegyelmedből engedj, az újévbe lépni.

 

Lelkek mentésében, használj még engemet,

vezethessek Hozzád, veszendő lelkeket!

 

Kiket megváltottál, Fiad vére árán!

Nálad lehessenek, hol ének zeng hárfán.

 

Láthassalak Téged, mindennap azt várom,

nyerje meg tetszésed, végső számadásom!

 

                                                       Pecznyík Pál

                                                       Celldömölk

                                                       2009. XII. 26.

 

 

 

      Év végi számadás!

 

Elsuhant sok szép nap, hónap,

vége van egy hosszú évnek,

áldott Atyám, számadásra,

fényes trónod elé lépek.

Egy év során sok esemény

boldog résztvevője voltam,

üdvözülők keskeny útján,

testvérekkel vándoroltam.

Volt napsütés, viharzúgás,

volt öröm, meg gyász is, abban,

jártam többször mélységekben,

hegycsúcson is, gondolatban.

Számban fel sem sorolhatom

a sok áldást, melyet adtál,

szégyellem, hogy érte hálát,

Atyám tőlem, alig kaptál.

Gondolva a múló évre,

bizony elpirul az arcom,

mivel áldott szolgálatnál

sokkal több volt, a kudarcom.

Számadásra szólítottál,

bár nálamnál jobban látod,

vezettem-e színed elé,

egy tévedtet, egy barátot.

Számadásom befejezem.

Atyám, csak ennyire tellett,

áldlak dicső szent Fiadért,

ki engem is, mennybe felvett!

            Pecznyík Pál

            Celldömölk, 2010. XII. 8.

 

 

   Jön az új-év!

 

Te csak Jézusra nézz,

Hozzá igyekezz,

akkor is, ha a világ

gúnyol, megsebez.

Vigyázz! Mert az ellen

orvul tör reád,

elrabolni tőled

égi koronád!

Állj meg őrhelyeden,

végig ott maradj,

abból -mi az Úré-

semmit fel ne adj!

Mindig kéznél legyen

lelki fegyvered,

mert anélkül harcot

vívni nem lehet!

Még egy kis ideig

tarts ki éberen,

ne engedj, ha csábít

testi kényelem.

Az ó-évből már csak

néhány óra van,

jön az Új-év, s abban

indulj boldogan.

Lehet, útban már a

felmentő sereg,

Urad őrhelyeden

leljen tégedet!

Aki az őrhelyén

mindvégig megáll,

annak ad jutalmat

majd a nagy Király!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1998. XII. 9.

 

 

 

Köszönet újév küszöbén

 

Köszönöm, jó Atyám,

ez új nap reggelét,

év első napjának

felhőtlen kék egét.

Meleg napsugarat,

alvó természetet,

mindent, mit csodásan

alkotott szent kezed.

 

Köszönöm, jó Atyám,

megváltott életem,

hogy a megváltottak

életét élhetem.

Élet útján minden

rám virradó napot,

s azon minden kisebb,

nagyobb szolgálatot.

 

Köszönöm, jó Atyám,

drága kis családom,

hitvesért, gyermekért,

Szent Nevedet áldom.

Oltalmadért szívem

hálát dobog Neked,

tűzfal körülöttünk

óvó szereteted.

 

Köszönöm, jó Atyám,

hazámat, népemet,

békés otthonomat,

amelyben élhetek.

Téli havas erdőt,

nyári kalásztengert,

mindazt a jót, mellyel

ellátod az embert.

 

Köszönöm, jó Atyám,

mit látnom nem lehet,

mit bölcsen eltakar

előlem szent kezed.

Virradjanak bár rám

derűs, borús napok,

tudom: Te mindennel

javamat akarod.

 

Pecznyik Pál

Nyíregyháza, 1987. I. 1.

 

 

 

Múló év határán

 

Elmúlik óra, perc,

tegnapért nem tehetsz,

s nem tudod holnapod

megéred-e.

A világ múlandó

az ember halandó,

csak tűnő árnyék itt

az élete.

Most is egy múló év

határán állunk,

titokkal teljes új

év int felénk.

Ám Urunk tudja jól,

örömből-bánatból

mit bírunk, annyit ad

nap-nap elénk.

Induljunk boldogan,

Krisztusnak célja van

vérén megváltott új

életünkkel.

Velünk jár, vándorol,

ha lábunk elbotol,

fölemel, átkarol,

nem veszünk el.

Új évnek útjára

hit által lépünk,

Megváltónk lábnyomán

haladhatunk.

Nem ijeszt lét-vihar,

vére véd, eltakar,

míg véget ér földi

vándorutunk!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

 

      Óév újév

 

Titok az újévnek

minden áldott napja,

újévben mi vár ránk?

Isten eltakarja.

 

Örömöt szenvedést,

keze bölcsen méri,

mit sáfárságra ad,

egykor számon kéri!

 

Egyetlen napon is,

sok minden történhet,

születik sírba hull,

több tízezer élet.

 

Minden újabb évben,

olyan útra lépünk,

melyen sosem jártunk,

de mégsem kell félnünk.

 

Mert velünk van Jézus,

kísér vezet minket,

bátran rá bízhatjuk,

félénk szíveinket.

 

Előtte jól ismert,

újév minden napja,

övéit az úton,

magukra nem hagyja.

 

Lelke által kísér

de nem csak halálig,

hanem azon túl is,

a menny kapujáig.

 

Pecznyik Pál

Celldömölk,

2007. XII. 29.

 

 

 

         Újév, várás!

 

Elhagyva a múló évet,

abból az utolsó napot,

előttünk álló Újévre,

tárjuk ki hát, az ablakot.

Újévet bár titok fedi, 

kevés, mit róla tudhatunk,

mégis minden újabb napra,

meglepetést tart, hű Urunk.

Bár nem tudjuk, az Újévben,

mi ér minket, mi vár reánk,

de Urunk javunkat nézi,

szálljon Hozzá, hálaimánk.

Jöhet öröm, gyász, fájdalom,

általuk lám, Atyánk üzen,

boldogok, kik hallják szavát,

talán százan, húszan, tízen.

Dicső Atyánk jóvoltából,

minden új nap, újabb remény,

gyarapodik a sok gazdag,

szebb jövendőt vár, a szegény.

Sok család majd, kedvest sirat,

sok család, új szülöttre vár,

Márciustól, Novemberig,

munkással lesz telt, a határ.

Hisszük, hogy az Újévben is,

minden titokra fény derül,

Urunk, ha nem szándékosan

vétünk, ne írd fel vétekül.

Van úgy, hogy észre sem vesszük,

bántást okoztunk mi Neked,

Rád haragvó világ előtt,

beszennyeztük áldott Neved.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk,

2015. XII. 28.


 

 

 


BUÉK Füle L.jpg


buék.jpg

Vissza