Élő Víz Útinfó „Eltévedtem a mennyország felé, félúton, / Az utat, sajnos, visszafelé már jól tudom. / Eltévedtem a mennyország felé, félúton. / Az utat, sajnos, csak visszafelé, a sötétség felé, a hazugság felé tudom.” – Egy mai dalnak ez a refrénje ütötte meg a fülemet a Kossuth rádió minapi, Napközben c. műsorából, és ez a ki nem énekelt hiányjel igencsak elgondolkoztatott: Ki mutatja meg nekem a mennyország felé visszavezető helyes utat? A keresztények bizonyságtételei; de a szavaknál sokkal beszédesebb tettei, életfolytatásuk, miért nem mutatják az odafelé vezető helyes utat? „Kik eltévedtek az úton, /Azokért jöttél, Jézusom” (EÉ 415,4); ezt csak énekeljük, de miért nem élő „Útinfók” a christianusok? Akik a keskeny úton járnak már, azoknak ismerniük kell(lene) ezt az utat és a célt is; s a célt tévesztett, azaz a hitetlenség bűnében élő embertársaiknak megmutat(hat)ják az egyetlen helyes útirányt, „hazafelé”! Amint Keresztelő János, az Isten Bárányára mutatott (lásd: Jn 1,29); nekünk sem kellene mást tennünk, mint az élő Útra irányítani sokak tekintetét és figyelmét; aki önkijelentésében Istenként így (is) szól önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Jézus a mindenkori tanítványait informálja arról, hogy az Atya házában (az elveszett paradicsomban; de az általa visszaszerzett mennyországban) készít helyet számukra, hogy ott ővele is együtt legyenek mindörökre. Ennek kezdő lépése Jézus megismerése. Istent is csak Fiában tudjuk megtapasztalni; nincs más lehetőség: „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12)! Jézus befogadásának egyenes következményeként, Isten szeretete öleli át a megtérő bűnöst és – ugyan kívánhat-e többet a teremtmény? – Szentlelke s szent igéje által benne él az Atya és a Fiú! Tehát célba; azaz a mennyországba érkezett már e földön az, aki élő Krisztus-hitre jutott. Ezután lehet-e megválaszolatlan kérdés Isten gyermekei számára, hogy „Eltévedtem a mennyország felé, félúton” – ha „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20)?! Nem sokkal inkább arra kell, hogy ösztönözzön ez a tény, hogy e mai dalba burkolt segélykiáltást meghallva, missziói lelkülettel útba igazítók, útjelzők, sőt útvonal ajánlók legyünk; mivel két világ polgáraiként, már birtokában vagyunk a mennyországról szóló bibliai információknak is; sőt megbízatásunk is van erre: Hirdessük a mennyek országának örömhírét minden embertársunknak (lásd: Mk 16,15)! Elmondhatjuk, hogy a visszafelé vezető úton meg lehet állni; s a kereszt előtt leborulva, száznyolcvan fokos fordulatot vehet életünk iránya, mert az Úr Jézus azért jött, hogy megkeresse, aki elveszett és visszatérítse mindazokat, akik eltévedtek az úton. A pogányok apostolával együtt valljuk meg és hirdessük – élő „útinfóként” – ezt a meggyőződésünket: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (2Tim 4,18)! Eltévedt embertársam! Jöjj velem együtt a keskeny úton a mennyország felé; mert „e keskeny út a mennybe visz…” (az ismert evangéliumi ének szövegét lásd: http://andreas.blog.hu/, a szeptember 9-i bejegyzést)! Garai András (A bevezetőben idézet dal meghallgatható fél évig a http://real1.radio.hu/kossuth/ címen; 2007. 09. 18. Napközben, 09 óra 30 perctől kezdődően.) |