Kedves meglátogatott Látogatók! „Meglátogatta Isten az ő népét” (Lk 7,16) Karácsonykor; – de mi hogyan díjazzuk ezt a vizitációt? „Add nekem a szívedet!” (Péld 23,26); – ezt kéri cserébe Isten. Ő nem alkalmi honoráriumot kíván, akár húszszor is évente, csupán egyszer; de örökváltságot ad érte. Isten nem az adópénzünket akarja, hanem sokkal többet vár el tőlünk; mindent vagy semmit! Az ő látogatásának nagy ára van: önmagunkat, teljes lényünket, azaz szellemünket, lelkünket és testünket egyszerre akarja birtokba venni a teremtés, a megváltás és a megszentelés jogán. S mégis ingyenes ez a vizit, amelyet mi nem is tudnánk értéke szerint díjazni, s a hálapénzt pedig más valutában; a szeretet cselekedeteivel lehet egy élten át letörleszteni… Ő azért jött Fiában hozzánk, azért lett az Ige testté, hogy ez a látogatás ne maradjon viszonzatlan, sőt a mi viszontlátogatásunkból színről-színre való látás legyen! Itt még csak tükör által, homályosan; az élő Jézus Krisztusban való hitben történik meg a találkozó az örök „Vagyok”-kal. Isten örök országában pedig, ő úgy díjazza a mi vizitációnkat, hogy érvényesíti állandó letelepedési engedélyünket; amit már Fia, a saját vérével megpecsételt. Most még az Úr zörget szívünk ajtaján, s ha befogadjuk őt személyes Megváltónkul és Szabadítónkul – hiszen Jézus neve pontosan ezt jelenti –; akkor a mi Urunk vacsoravendégei leszünk a nagy vacsorán, a Bárány menyegzőjén, Isten örök országában; melynek kapuján nem hiába zörgetünk majd ezzel a hitelesített meghívólevéllel. S ez a mi látogatásunk végül is teljesen ingyenes, mert Isten szponzorálja a teljes, őhozzá vezető utat. De nincs visszaút, mert az ő meghívása végleges; „hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm 11,29)! Régen megígérte a Támogatót; fogjuk szaván, s vegyük komolyan az örök „Vagyok” ajánlatát, és fogadjuk el a magunk számára is érvényesnek ezt; amely az Ószövetség evangélistája tolmácsolásában így zeng évezredek óta: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10)! Hiszen ez nem is karácsonyi üzenet! – mondhatnánk. De előtte tegyük fel a kérdést: Ki van az Atya jobbján, aki esedezik is érettünk? Ismerd fel, hidd- s fogadd el, és köszönd meg neki; hogy az Úr Jézus Krisztus a te Támogatód! Ez az igazi örömhír. (Nézz utána: Lk 22,69; Róm 8,34; Kol 3,1; 1Pt 3,22!) Minden földi támogatás hiábavaló, részleges és eredménytelen, de az Úristen vizitjének tenálad ez a következménye: teljes és végleges gyógyulás, szabadulás a bűnből, halálból, ördög hatalmából. S a te önként felajánlott hálaáldozatod ez lehet: „A szívem, lelkem, életem, / Ó, fogadd tőlem kedvesen, / Ne szolgáljon, csak téged” (EÉ 161,1)! Ne félj! Az Úr érkezése a te számodra is ezzel a maradandó, mellékhatások és kockázatok nélküli következménnyel jár: „De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.” (Ady) Ennek garanciája maga a nagy Látogató, aki nem mondott le rólunk: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,19a) Az év fordulóján, ezt a boldog, új életet, s az Úristen hét bő esztendejét kívánom minden kedves Olvasónak! „Isten áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel…!” Hittestvéri szeretettel: Garai András (https://garainyh.hu) |