C.  Ünnepi vers

Verstár (archívum)

Pecznyík Pál

 

 

VIZEN ÉS TZÖN ÁT!

 

Földi zarándokként, ó hányszor éltem át,

kilenc évtizednek derjét, viharát.

Jézus jóvoltából, ki értem áldozott,

vízen és tzön át, karjain hordozott!

Pedig sok bánatot okoztam szívének,

ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének.

mégis szeretve formálta életem,

bizonyára drága célja volt énvelem.

Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett,

véd szent kezébe tehettem kezemet.

Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat,

nem sodorhatta el, szennyes bn – áradat.

Évtizedek óta, szolgálhat bennem,

hogy szavára a holt, új életre keljen!

Földi létem napja, már nyugati égen,

ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen!

Míg majd fáradt szívem, egy nap végst dobban,

létem gyertyafénye, immár végst lobban,

felszállhassak oda, hol nincs halál többé,

Atyám országában, élhessek örökké!