C. Ünnepi vers	Verstár (archívum)
*Pecznyík Pál*

	VIZEN ÉS TŰZÖN ÁT! Földi zarándokként, ó hányszor éltem át, kilenc évtizednek derűjét, viharát. Jézus jóvoltából, ki értem áldozott, vízen és tűzön át, karjain hordozott! Pedig sok bánatot okoztam szívének, ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének. Ő mégis szeretve formálta életem, bizonyára drága célja volt énvelem. Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett, védő szent kezébe tehettem kezemet. Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat, nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat. Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem, hogy szavára a holt, új életre keljen! Földi létem napja, már nyugati égen, ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen! Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban, létem gyertyafénye, immár végsőt lobban, felszállhassak oda, hol nincs halál többé, Atyám országában, élhessek örökké!

C. Ünnepi vers	Verstár (archívum)
*Pecznyík Pál*

	KIRÁLYI GYERMEK Mint kifosztott lelki árva, úgy léptem e zord világba. Isten kezébe vett engem, drágagyöngyöt látott bennem. Bár belepte a bűn pora, bővült, drágagyöngyök sora. Áldás volt, míg melegített, ámde mikor megfenyített, betegséget, bocsátott rám, akkor is, szeretett Atyám. Végtére: nem bárki vagyok, rangom: földi rangnál nagyobb. Értem is hullt Jézus vére, így lehetek a testvére, Isten áldott Szent Fiának, a Királyok Királyának! Jézust, Bátyámnak nevezem, éjjel – nappal, itt van velem. Ő bennem él, Benne élek, nemsokára hazaérek. Hiszem: Atyám nekem is ád a mennyben, életkoronát!

C. Ünnepi vers	Verstár
*Pecznyík Pál*

ÚJ TESTBEN!

Létünk itt

múlandó,

csupán egy

pillanat,

alig volt

föld felett,

már pihen

föld alatt.

Szomorú

volna ha,

csak ennyit

érne az,

s már télbe

fordulna,

virágos

szép tavasz.

Nekünk a

száz év már,

igencsak

magas kor,

meghalunk

bűn miatt,

porrá lesz,

ami por.

Hála, hogy

lelkünknek

nem árthat

a halál,

új testben

élünk majd,

ha testünk

sírba száll.

C. Ünnepi vers	Verstár
*Pecznyík Pál*

	MIÉRT JÖTT JÉZUS? Egykor Isten ellen, égbe, döbbent lázadás ment végbe! Egy főangyal nagyra látott, imádják őt, arra vágyott. Szertefoszlott gonosz terve, most: démonok fejedelme. S midőn megjelent az ember, lázította, Isten ellen. Jézus azért jött a földre, Sátán uralmát megdöntse! Birokra kelt, sötét éjjel, teremtmény a Teremtővel! Sordöntő volt a kemény harc, vért izzadott, a Krisztus-arc! És bár úgy tűnt, Nagypénteken, halál győzött az életen. Kurta volt a síri álom, Jézus győzött a halálon! Váltságunkat elvégezte, Sátán dühöng, csatát vesztve. Halál nem ijeszthet többé, Jézussal élünk örökké!

C. Ünnepi vers	Verstár (archívum)
*Pecznyík Pál*

	ISTEN NÉLKÜL! Mikor megszületünk, mind egyformák vagyunk. Síró kis csecsemők, semmi nélkül valók. Temetőben is majd, mind egyformák leszünk, kincset, gazdagságot, hírnevet itt hagyók. Hát akkor mit ér itt, rohanás, törtetés? Minél nagyobb vagyon, minél szebb ház legyen. Életünk évei gyorsan elsietnek, mi marad számunkra? Koporsó, sírverem. Isten nélkül, íme ilyen sivár a kép. Szép, jó mind itt marad, ha lezárul a szem. Isten nélkül élő, hiába kuporgatsz, te a túlvilágra, nem vihetsz semmit sem!

C. Ünnepi vers

Verstár (archívum)

Pecznyík Pál

ISTENÉ AZ ÉLETÜNK!

Hálaének
oda száll,
ahol Atyánk
trónja áll.
Néki zeng az
énekünk,
hiszen Övé
életünk!

Lakott földünk
színtere,
jóságával
van tele.
Ismer minket
név szerint,
próbák által
jóra int.

Mert mi gyakran
vétkezünk,
jóra, alig
éhezünk.
Atyánk, Fiát
küldte le,
mentő szerelmét,
Vele!

Végbe ment az
áldozat,
nem árthat már
kárhozat!
Ha szívünkben
Jézus él,
Vele: lelkünk
mennybe tér!

C. Ünnepi vers	Verstár
*Pecznyík Pál*

	LELKEM TEMPLOMA Atyám ajándékod hallhatatlan lelkem, számára szent kezed, hajlékot alkotott, felékesítetted, és úgy adtad nekem, mint imádásodra szentelt kis templomot. Azért adtad Atyám, hogy abban mindenkor, a Te tetszésedet keresse életem, imádjon a szívem, magasztaljon lelkem, dicső trónusodhoz szárnyaljon énekem. De jaj, nem ez történt. Mert lelkem templomát, nem arra használtam, mire Lelked adta. Lelkem ellensége, széles útra vonzott, kedveltem a bűnt, most, roskadok alatta. Könnyes bűnbánattal bánom bűneimet, lám így viszonoztam szereteted Atyám. Hála, visszafogadsz, mint tékozló fiút, s Fiad váltságáért, menny lesz örök hazám.