| VIZEN ÉS TÛZÖN ÁT! Földi zarándokként, ó hányszor éltem át, kilenc évtizednek derûjét, viharát. Jézus jóvoltából, ki értem áldozott, vízen és tûzön át, karjain hordozott! Pedig sok bánatot okoztam szívének, ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének. Õ mégis szeretve formálta életem, bizonyára drága célja volt énvelem. Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett, védõ szent kezébe tehettem kezemet. Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat, nem sodorhatta el, szennyes bûn – áradat. Évtizedek óta, Õ szolgálhat bennem, hogy szavára a holt, új életre keljen! Földi létem napja, már nyugati égen, ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen! Míg majd fáradt szívem, egy nap végsõt dobban, létem gyertyafénye, immár végsõt lobban, felszállhassak oda, hol nincs halál többé, Atyám országában, élhessek örökké! |