478 éve halt meg Dr. Luther Márton [2024.02.18 ]

477 éve; 1546. február 18-án halt meg reformátorunk

LUTHER HALÁLÁRÓL

Jonas Justus 1546. február 18-i és Coelius Mihály február 20-i leveleiből (részletek):

Ekkor felkelt, semmi különös panasza nem volt, majd bement hálófülkéjébe az ágyhoz. Amint a küszöböt átlépte, így szólt: A Te kezeidbe ajánlom lelkemet! Te megváltottál engem hűséges Isten! – ezzel lefeküdt, jó éjszakát kívánt, majd így szólt: Jónás Doktor és Mihály Úr, imádkozzatok a mi Urunk Istenünkhöz, hogy jól haladjon az Ő dolga és a szent evangélium ügye.

Ismét elaludt és nyugodtan pihent, míg az óra éjfél után egyet ütött. Ekkor felébredt és a szolgáját hívta, hogy fűtsön be a szobában. Mivel a szoba már úgyis meleg volt, felkelt és így szólt: Óh Jónás Doktor, rosszul vagyok, aggódom, hogy most már Eislebenben maradok. – Ezzel ismét szobájába ment és amint a küszöbön átlépett, ismét azt mondta, amit előbb: „A Te kezeidbe ajánlom lelkemet. Te megváltottál engem hűséges Istenem.” – Amikor egyszer-kétszer végigment a szobán, ismét lefeküdt a nyugvóágyra. A betegség pedig mindinkább erőt vett rajta. Nyomban dörzsölni kezdtük melegített ruhákkal és azonnal hívattuk a fogadóst a házból, a két városi orvost, valamint a mansfeldi gróf urakat. Mialatt melegített ruhákkal dörzsöltük, megkérdeztem, hogy érez-e enyhülést? Ezt felelte: Igen, a meleg jót tesz, melegítsetek rám párnát is. Erősen nyom ugyan, de kíméli a szívemet. – S amint én Coelius Mihály éreztem, hogy szíve táján egészen nedves, így szóltam hozzá: Tisztelendő Atyám, Ön jól izzadott. Isten kegyelmes lesz és javulni fog állapota. – Ezt felelte: Igen, ez már a hideg, halálos verejték, meg fogok halni. Amikor az egyik orvos gyógyszert adott neki, ezt mondta: Hálát adok neked Istenem, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, hogy kinyilatkoztattad előttem a Te drága Fiadat, akiben én hittem, akit én szerettem, akit prédikáltam, akiről bizonyságot tettem és akit dicsőítettem. Uram, Jézus Krisztusom, Neked ajánlom lelkemet. Óh mennyei Atyám, tudom, hogyha el is szakadok e testtől, Tenálad örökké fogok élni. Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. – Továbbá ezt mondta: Van Istenünk, aki megsegít és Urunk, aki a haláltól megment. - Amikor pedig érezte, hogy a vég közel van, háromszor így szólt: Atyám, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet. Végezetül pedig: Békességben és szívesen távozom. Áldjon meg az Isten mindnyájatokat. Ezután elhallgatott. Felráztuk őt s Jónás doktor és én hangosan azt mondtuk: Tisztelendő Atyám, a Mi Urunk Jézus Krisztusban való hitben hal-e meg és az ő nevében hírdetett tanítását vallja-e? - Igen – felelte s jobb oldalára fordulva, negyedórai alvásba kezdett. Amint negyedórával hajnali három előtt a szemébe világítottunk, mély lélegzetet vett és ezzel szelíden teljes csendben, nagy türelemmel kilehelte lelkét.

A halál az összes bajok között a legkisebb, mert csak azoknak baj, akik félnek tőle. A halált, a bűnt, a poklot és az ördögöt legyőzte és megsemmisítette a keresztrefeszített Krisztus.

Reformátorunk  utolsó leírt mondata ez volt: „Bizony koldusok vagyunk, ez az igazság”.

(Az idézetek forrása: Virág Jenő: DR. LUTHER MÁRTON ÖNMAGÁRÓL, 3. kiadás)

Válogatta: G. A.

Forrás: Evangélikus Élet, 2016. február  21. 15. oldal www.evangelikuselet.hu

Vissza